3. fejezet

Már itt is van a várva várt fejezet. Azért nem kell meghalni a friss hiánytól ám gyerekek. :-D Persze most is örülni fogtok Jane néninek. Egyébként azért nem tudtuk hamarabb hozni a frisst, mert azért sokszor elkerültük egymást, vagy éppen nem lehettünk gépközelben. Az a lényeg, hogy már itt vagyunk, és csiribú, csiribá! Itt a fejezet. Jó olvasást. Sok puszi: Evcu, Reby, Jane *___* 3. fejezet

 Már saját magamat sem értem akkor őt mégis hogyan?

Part I.

Heves volt mégis gyengéd és nagyon furcsa. Olyan volt mintha az előbbi csók előtt nem is csókoltak volna meg igazán. Mintha az eddigiek csak apró, ártalmatlan puszik lettek volna, amikbe egy cseppnyi érzelem sem volt. De pontosan milyen érzelmeknek is kellett volna lennie? Hiszen az csak szex. Semmi több. Egyszerűen csak két ember lefekszik egymással. E között és a szeretkezés között hatalmas nagy különbség van. Még életembe nem szeretkeztem. Hiszen ahhoz szerelem is kell. Ha így nézzük a dolgokat még én is szűz vagyok. Ugyan olyan, mint Edward. Apropó Edward. Ő még mindig csókolgatta az ajkaimat. De semmi tapi. Semmi illetlen mozdulat. Tökéletesen úriember volt. Hihetetlen különös és bizarr érzés ez, az én jégszívemben olyan amilyet még nem éreztem és ezért nem is tudom megmondani mi is az. Váratlanul húzódott el ajkaimtól. Nekem pedig gyötrő hiányérzetem lett. Csak bámult rám azokkal a tökéletesen aranybarna szemeivel. Jézusom Bella! Nem szoktak neked ilyen nyálas gondolataid lenni. Azonnal hagyd abba! Hiszen te vagy az érzéketlenség és a kegyetlenség megtestesítője. Úgy éreztem menten szétrobbanok az ellentétes érzelmektől. Edward pedig még mindig csak nézett. Kezdett ez egy kicsit túlon túl is bensőséges lenni. Ráadásul semmit sem értettem. Ezen a pasin kiigazodni olyan, mint hóviharba megkeresni a fehér macskát. Lehetetlen. Időrabló és hasztalan. - Miért jöttél utánam? - kérdeztem rá. Miközben nem túl feltűnően, de távolabb húzódtam tőle. Nem az hogy nem szerettem a közelében lenni. Sőt egyenesen megvesznék, ha a lehető legközelebb lennék hozzá és testünk eggyé válna… Oké Isabella most hagyd abba! - Nem tudom. - mondta értetlenül. Úgy látszik, tényleg nem tudja. De akkor miért? - Talán csak nem szeretem látni, ahogy mások, szenvednek. - lágyult el a hangja - Mi van? Én nem szenvedek! Ki kérem magamnak. Csak egy picit bizonytalan vagyok semmi több. - Ezt nem értem. - vallottam be. - Semmi nem köt hozzád mégis utánam jöttél. Miért? -  Érted, Bella! – felelte - Azért aki itt vagy! - tette kezét szívem fölé, ami már közel 3000 éve nem dobbant egyetlen egyet sem. Perverzebbik énem előbújt és azt akarta, ha nem csak a mellem felett lenne keze, hanem a mellemen is. De ez csak képzelgés volt. Mivel Edward egy utolsó édes csók után ott hagyott. Miért érzem azt, hogyha nem kapom, meg abba bele halok? Tudom, hogy ez fizikai képtelenség lenne. De úgy érzem, tehetetlen lennék nélküle. Ennyire szexre még nem vágytam. Hűha… sürgősen ki kell szelőztetnem a fejem. Pillanatok alatt kaptam magamra az extra feszülős bőrnacimat és a motoros kabátomat. Majd elindultam megkeresni apámat. A szobájába volt és éppen olvasott valami ezer éves regényt. - Apuuuu! Elmehetek egy picit motorozni? Nem megyek messzire és hamar hazaérek. - hadartam el egy szuszra. Mire csak elmosolyodott. - Okééé.  – nyújtotta el a szót. Olyan furcsa valami volt a szemébe. Talán reménykedés…    - Semmi: Nem kislányom, mert veszélyes, ha egyedül mászkálsz odakint és ehhez hasonló sületlenségek? - néztem rá döbbenten. Mire csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Megérdemelsz egy kis pihenőt kincsem. - apám tényleg nagyon szeretni való, ha nincs éppen munkába. - Köszönöm. - mosolyodtam el én is. Majd vidámságomba - ami fogalmam sincs honnan jött - nyomtam egy puszit az apukám arcára, amit ő meglepődve tapasztalt, de úgy láttam örült neki. Vámpír sebességgel rohantam a garázsba. Bármily meglepő, de van garázsunk. Tengernyi, fantasztikus, olasz sport kocsival. Na meg az én csodaszép fekete 2010-es Honda V4-esem. Kecsesen felpattantam rá. Aztán kisüvítettem a bejáraton egyenesen Volterra utcáira. Az emberek csak egy fekete csíkot láthattak belőlem. Már a kapun is kinn voltam. Imádtam nézni a tájat. Olyan meg nyugtató volt. Talán ilyenkor nem a kemény, érzelem mentes, néha dühös Bella voltam, hanem a nyugodt Bella. A fejem kitisztult a menet széltől és azon kezdtem gondolkodni, hogy mióta is állok én így Edwardhoz. Miért akarom ő ennyire? Miért nem felel meg Damon is? Hisz’ ő is ugyan olyan férfi, mint a többi. Mit adhatna nekem, amit a többi nem? Mije van neki, ami a többinek nincs? Végül is arra jutottam. Hogy semmi. Mindegyik férfi egyforma, farkuk által vezérelt, jó esetben pedig lepedő akrobata. Edward pedig nem is csinálta még. Csak azt nem értem miért izgat ez fel engem. Ha most egy biciklin ülnék… Nem hiába, a Csajok a csúcson az egyik kedvenc filmem. Úgy éreztem nekem kell bevezetni Edwardot a testiség rejtelmeibe. Ugyan már, ki lehetne nálam jobb alany erre? 3000 évem volt kitanulni a dolgokat. Olyan gyorsan fékeztem le hogy majdnem csináltam egy bukfencet a drágaságommal. Ismerős illatot éreztem. Csak azt nem értem mit keres itt Olaszország közepén. A semmiből termett előttem. - Bella, szívem. - köszönt nyájasan és kézen csókolt. Hm… egy ötlet kezdett körvonalazódni fejembe. - Fernando. - köszöntem vissza én is egy csábos mosoly kíséretébe. Na lássuk igazam volt e az előbb. Fernandot még a déli vámpírharcok idején ismertem meg. Hát nem véletlenül van ilyen Argentin szappanoperába illő neve. Már akkor is rámásztam egyszer. Vagy talán kétszer. A fene se számolja! Veszett vadként csaptam le ajkaira. Ő pedig értve a célzást azonnal tevékenykedni kezdett. Gyengéden lefektetett a földre. Mondanom sem kell, hogy az az országút kellős közepe volt. Rettentő gyorsan haladtunk. De tudtam, hogy nem kell feltétlenül lassú gyengédség ahhoz, hogy egy jót szexeljek valakivel, lehet eszményien gyors is. Ruhámat ügyesen lehámozta rólam, hogy azért legyen miben haza mennem. Én is így tettem. Miközben szüntelenül simogatott lábaim között. Egyre jobban akartam őt. És meg is kaptam. Egyetlen, határozott mozdulattal hatolt belém és esze-veszett tempóba hajtott minket a végső cél felé. Amit kis idő után el is értünk. Kimerülten és teljesen kielégülten hanyatlottam izmos mellkasára. És igazam volt. Nem kell Edward ahhoz, hogy egy jót élvezzek. Vagy mégis… - Edward! - nyögtem kéjesen még mindig alkalmi szexpartnerem mellkasán feküdve. - Mondtál valamit Édes? - kérdezte. EZT HANGOSAN IS KIMONDTAM? Te jó ég? Mi a fészkes fene történik velem? Rekordidő alatt öltöztem fel és egy gyors búcsúcsók után ott hagytam meztelenül a vámpír férfit, nem hallgatva méltatlankodó mondatait. Valószínűleg úgyse találkozunk az elkövetkezendő 500 évben. Ha egyáltalán megérem még azt az időt. Ami az elmém jelen állapotába nem is olyan biztos. part II. Hazafelé gyorsabban hajtottam, pedig ha azt nézzük, mennyire száguldozva jöttem, ez elég nehéz. Tényleg változom. Miért nem maradhatok az, aki közel 3000 évig voltam? A jégkirálynő. Akit nem érdeklik a következmények. Aki gond nélkül elcsábít minden pasit. Akinek senki se mond nemet. Aki nem az érzelmeinek él. Akit nem érdekli mások véleménye. Megváltoztam. Edward megmondta. De én nem akarok megváltozni! Amikor hazaértem, - haza? - rögtön a szobámba mentem. Nem volt kedvem semmihez. Az ajtót bezártam, bementem a fürdőbe, és megnyitottam a csapot. Bevittem magamnak a ruháimat, - amik az átlaghoz képest szolidnak mondhatók - és a fürdő ajtaját is kulcsra zártam. Hogy miért, azt nem tudom. Eddig sose zavart, ha valaki meglátott, vagy rám nyitottak. Most meg? Változom… Ledobáltam magamról a ruháimat, és beleültem a jó forró vízbe. Nincs szükségünk fürdésre, de néha jól esik. Tettem egy kevés fürdősót is a vízbe. Apa mindenből a legjobbat veszi meg nekem, így ebből is minőségi árut kaptam. Órákon át áztattam magam, és gondolkoztam. Főként Edwardon, és, hogy mi van köztünk. Na, jó, csak ezeken. Miért kell olyan elképesztően jól kinéznie? A kócos bronzbarna haja, amibe legszívesebben beletúrnék… Gyönyörű mézarany szemei, amik teljesen megbabonáznak, mikor beléjük nézek… Szépen kidolgozott, bár nem túlzottan izmos felsőteste… Hívogató ajkai… ÚR ISTEN! Én most tényleg belészerettem?! Ijedten ugrottam ki a már kissé elhűlt vízből. Nem lehet. Csak egy férfi. Ugyanolyan, mint Demetri, vagy mint Félix. Szinte láttam a kisangyalt, és a kisördögöt a vállaimon. Az egyik azt mondta, hogy jöjjek össze Edwarddal, állapodjak meg valaki oldalán. A másik pedig azt, hogy hagyjam a fenébe Edwardot, ő max egy szexpartner lehet. Csak egy baj van. Nem tudom, hogy melyik mondta melyiket. Érveket soroltak fel. Érvek. El kell döntenem, hogy mit akarok! Ez így nem mehet tovább! Nem lehet, hogy egyik pillanatban még teljesen odavagyok érte, a másikban meg már csak egy játékszer, mint a többiek! Mert ők csak játékok voltak számomra. A kisgyerek is játszik, ha unatkozik. Én is unatkoztam. Ezért játszottam. És jól éreztem magam. De fel kell, hogy nőjek! Nem maradhatok tovább az, aki voltam! Bár… a gyerekek is játszanak. Nekik se tilos. Hát akkor nekem mért lenne? Utálom Edward Cullent! Miatta nem látok tisztán! Miatta egy káosz most az életem! Miatta szenvedek már a saját gondolataimtól is! Miatta nem bízok az elveimben! Ez elvekben, amikben közel 3000 évig bíztam! Mit akarok? Az maradni, aki voltam, és ez azzal jár, hogy el kell küldenem Edwardot, és a családját, hogy újra visszatérhessek ahhoz, ami, és aki voltam. Akarom én ezt? Lehet. Nem tudom.  Vagy hagyjam, hogy még jobban beleszeressek, és… és… nem tudom, mi legyen. Nekik el kell menniük, ha a harcnak vége. Ha egyáltalán túlélik addig. És remélem, az idegeim is megélik azt a napot. Ha elmennek, nem hiszem, hogy valaha még látom őket. Az a baj, hogy nem tudok dönteni. Vagyis dönteni, azt tudok. De nem vagyok benne biztos, hogy jól döntök. Mi van, ha itt a nagy szerelem. Ami mindenkinek kijár. És én elszalasztom ezt a lehetőséget. De lehet, hogy ő is csak egy nagy tapló, és amikor még jobban belészeretek, összetöri a szívemet. De eddig csak én törtem szét a szíveket! Nem érdekeltek mások, a saját érdekeimet néztem. De… most már bármi megeshet. Amit nem akarok, az is. Ilyen az élet. Nem mindig az történik, amit szeretnénk. Megint visszatértem a kérdéshez. Mit is szeretnék valójában? Még gondolkoztam volna tovább, amikor hallottam, hogy a fürdő ajtajának zára koppan egyet, nyílik az ajtó, és belép rajta…. Part III. ….Edward. Ez meg mi a francot kereshet itt? Mármint nem mintha nem örültem volna annyira neki, hogy madarat lehetett volna velem fogatni, de most döntöttem el, hogy utálom őt, mert megváltoztatott engem. De egyben piszkosul bele is szerettem, szóval a távolságtartás lesz a legjobb ötlet, amit valaha is kitaláltam cirka 3000 éven keresztül. Hajrá Bella! Apropó. Gyorsan tekertem magamra a törölközőt, hogy Edward ne lásson meg olyat, amit nem kellene. Mióta lettem én szégyenlős? Uram Isten! Csak egy csíkot vettem észre, s Edward teste azon nyomban az enyémnek nyomódott, ajkai pedig a vállamat kényeztették serényen. Persze semmi gondom sem volt, mert hangos nyögésekkel válaszoltam rá, s meg-meg remegtem, pedig ez sem szokásom. Persze ezt is ki hozta ki belőlem? A Becses Neves Edward Cullen! Meg sem tudtam elszakadni tőle, és az ajkaitól. Valahogy, mikor azok hozzám érnek az ellenállásom szertefoszlik, mint a pára a fürdőszobában, amiben csak mi ketten vagyunk csak… Edward megérezhette az ötletemet, mert csak még közelebb nyomta hozzám a testék, s megmarkolta a törölköző szegélyét. Nem csináltunk mást egyenlőre csak csókolóztunk, de mégis éreztem, hogy a fellegekbe járok. A fellegekbe egy olyan angyallal, mint Edward. Finoman túrtam bele kócos, bronzbarna hajába, s élveztem, ahogyan izmos teste nekem nyomódik, emellett férfiasságának központja is jelezte, hogy kíván engem. Bár ebben nem volt kétségem… Miért is lett volna? Nem hiszem, hogy azért jött be ide, és csókolt meg szenvedélyesen, hogy sakkozni hívjon, nemde? - Edward. – nyögtem a nevét, s a forrónak éreztem a levegőt. Az arcom bizsergett, s ahol a kezei hozzáértek bőrömhöz megborzongtam. Kezei egyre lejjebb haladtak, s majdnem felsikoltottam, amikor megéreztem a kezeit a combjaimon. Maga köré csavarta azokat, mire persze rögtön reagáltam azzal, hogy letéptem róla a pólóját.  Ha már rajtam is elég lenge öltözék van ő se maradjon ki a jóból. Felkuncogott, majd azokból sóhaj lett, mikor áttértem a nyakára, s azokat borítottam be érzékinél érzékibb puszikkal. Egy hirtelen ötlettől vezérelve haraptam bele a nyakába, mire egy hangos morgás kíséretében eltűnt rólam a törölköző, s én pedig vigyorogva téptem a le a gatyáját. Remélem Alice erre is gondolt, mert nem szeretném, ha szegény Edwardnak alsó gatyában – persze, ha meghagyom egyáltalán – kellene visszamennie a szobájába. - Edward. – nyögtem fel, mikor kezei egyre lejjebb haladtak a lábamnál, egészen a…

Na?  Na? Kíváncsiak vagytok mi? Hát ez van :D. Most csak várjatok, tépjétek ki a hajatokat, és várjatok, várjatok, várjatok, aztán kész lesz talán a ropogós süti, de az is lehet, hogy Evcu néni közbeszól, hogy: ELÉG! *csíntalan mosoly* Szóval drukkoljunk. Tudom, hogy az idegeitekre megyünk, de legfőképp Jane, élvezzük. X"D Sok puszi: Evcu, Reby, Jane