5. fejezet

5. fejezet—Buszmegálló

Part1

Kétségbeesve öleltem magamhoz Edwardot. Mintha az életem múlna rajta úgy karoltam át nyakát és egyre csak azt hajtogattam, hogy ne hagyjon el. Nem értettem mi ütött belém, de a ragaszkodás érzése robbanásszerűen tört rám. Nem voltunk még egy pár és nem is tudom, hogy valaha is azok leszünk, de most úgy éreztem ő kell nekem, és hogy vele el tudnám képzelni a következő évezredeimet. Ő meg tudná nekem adni azt a törődést, oda adást, figyelmet, ami kell nekem. Mellette királynőnek érezhetném magam és talán lelki társat is találnék személyébe. Nem akarom elveszíteni pedig meg volt rá az esély. Még mindig öleltem Edwardot és az ő karjai is körülöttem voltak. Nem volt ellenére hogy velem legyen. Pedig az elején úgy tűnt, hogy utál. Azonban az együtt létünk után minden megváltozott. Akaratlanul is eszembe jutottak újra meg újra Alice szavai. Az hogy Edward többet érez nálam egy egyéjszakás kalandnál. Volt egy halovány esély arra, hogy úgy érez, mint én. Mert én biztos voltam magamban és ma már sokadszorra ismertem el hogy szeretem őt. Szerelmes vagyok Edward Cullenbe. Legszívesebben felmentem volna a vár tetejére és onnan kiáltottam volna világgá érzéseimet. Puha érintéseket éreztem nyakamnál. Ő volt az, és édes csókokkal borított be. Ajkaim közül kicsusszant az első sóhaj. Most el akar csábítani? Hihetetlen hogy ezt mondom, de jelen pillanatban fontosabb dolgok is voltak a szexnél. Az érzelmeink egyeztetése. De akaraterőm egyre csak csökkent. Az utolsó pillanatba vált el tőlem csak hogy belesuttogjon a fülemben.

- Nem foglak elhagyni Bella. - nézett mélyen a szemembe. - Soha. - és ígérete pecsétjeként csókot nyomott duzzadt ajkaimra. Szívemen lévő mázsás súly egy része eltűnt. Ez a mondat enyhítette érzéseimet, de nem szűntette meg teljesen őket.

- Ez lehetetlen. Nem maradhatsz velem. Te a Cullen családhoz tartozol én pedig a Volturihoz. – mondtam ki a tényeket.

- Semmi se lehetetlen Bella. - mosolygott azzal a tipikus féloldalas mosolyával. Szólásra nyitottam volna ajkaimat, de ő közbe vágott. - Most együtt vagyunk nem ez a lényeg? - nézett rám. Igaza volt. Most boldog vagyok a többi meg kit érdekel? Válasz helyett csak egy csókot nyomtam szájára. Amit ő igennek vett. Finoman kóstolgatta tovább ajkaimat, keze pedig vándorútra tévedt testemen. Lehúzott az ágyamra én pedig szemből az ölébe ültem. A vágy futótűzként terjedt szét testemen. Nem bírtam magammal, ha nem kapom meg most, rögtön akkor nem tudom, mit fogok tenni, de nem, lesz kellemes. Nagy meglepetésemre viszont leállított, vagyis elhúzódott tőlem én pedig nem erőltetek semmit. De ezt most nem értettem.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle kíváncsian. Mire ő végig simított arcomon.

- Semmi baj édesem. - édesem? Senki se mondta ezt még nekem. Jézus istenem. Ha a szívem még működő képes lett volna, biztos kiugrik a helyéről. - Csak igazándiból alig ismerjük még egymást. - Milyen igaza van. Nem furcsa, hogy ha úgy vesszük egy tök idegen pasiba szerettem bele szinte már az első pillanatban? Mert szerintem már akkor beleszerettem. Nehéz leírni, de valahol belül tudtam.

- Oké. Kérdezz. - vigyorogtam rá. De nem mozdultam el öléből. Még mindig ugyan olyan intim helyzetbe voltunk. Lelkesedésem rá is rá ragadt, mert szinte azonnal bele kezdett mondandójába.

- Miért vagy ilyen hideg másokkal? És velem is az voltál az elején. – jogos kérdés.

- Öhm… ez egy olyan álca féle. Jó formán csak az apámmal és Ellel, vagyok az igazi önmagam. Meg veled. - mosolyogtam, amit ő is viszonzott. Ezek után kérdések százaival bombáztuk egymást. Meséltünk a múltunkról a vámpírrá válásunkról, ami nekem eléggé egyszerű, de kicsit furcsa volt.

- Apám változtatott át ugyan úgy, mint az anyámat is. Nem akarta egyedül leélni az örökkévalóságot. Én is ezt tettem volna ezért nem is hibáztatom, hogy ilyen életem van. - tényleg nem. Szeretek vámpír lenni, hiszen én csak erre emlékszek meg amúgy is. Nem szeretem az embereket, gyengék és rövid életűek. El se tudnám képzelni így az életemet.

- Nem igazán tudom elképzelni Aro-t igazi apa szerepben. - nevetett fel kínosan. Megértettem kétségeit. Apám igazi oldalát csak én ismerem.

- Pedig ő a legjobb apa a világon. - mondtam szeretettel telin. Így is gondoltam. Hiszen apám nem tudott a szex ügyeimről, de soha nem voltam az a jó kislány. Viszont ő nem szidott le nem tiltott semmit esetleg csak az én érdekembe. Hagyta, hogy a saját hibámból tanuljak. Mára pedig már magamtól is rájöttem, hogy mi a helyes és mi nem.

Edward tapasztalataira is rákérdezetem és őszintének tűnt, amikor elmondta, hogy előttem nem volt senkije így hittem neki. Erre fagyott szívem melegedni kezdett. Rám biztos emlékezni fog élete végéig, hiszen velem történt az első, még ha nem is leszünk együtt.

- Nem megyünk el valamerre? - kérdezte meg vidáman.

- Randira hívsz? - csábító ajánlat.

- Veheted annak is. - bólintott rá mosolyogva. Mire karjaiba kapott én pedig meglepetésembe felsikkantottam. Az ő ajkain pedig a legédesebb kacagás jött ki, amit valaha is halottam. Lehetek már ennél is szerelmesebb? Minden mozdulatát imádom. Aztán egy gyors, de annál édesebb csók után kiugrott velem az ablakon mi pedig bele vetettük magunkat a Volterrai éjszakába.

Part2

Lassan, kézen fogva sétáltunk végig az Voltera utcáin. Halvány mosoly ült ki az arcomra, már attól is, hogy a közelemen van. „Nem foglak elhagyni Bella. Soha.” Emlegettem magamban szavait. Akkor ő nem egy alkalmi sexpartnert lát bennem? Lehet, hogy csak tetszett neki a beavatás? És ennyi? Vagy az is lehet, hogy tényleg együtt éljük le az életünket? Kelletten, együtt. Néztem az összekulcsolt ujjainkra. Szerelem. Egy Cullen és egy Volturi tag között. Egy aranybarna és egy vörös…

- Min gondolkodsz? – kérdezte egyszer csak. Hirtelen jött a hangja, sőt majdnem meg is ijedtem. Maga elé húzott és mélyen a szemeimben nézett. Beleszerettem Edward Cullenbe, ez ellen nem lehet mit tenni… Tekintetem ajkaira siklott, csodás vonalakban elveszve, egyre nagyobb késztetést érezve, hogy megkóstoljam hajoltam felé. Következő pillanatban márt az egyik ház falának dőlve ízlelgettük egymás ajkait. Keze lágyan simogatta a hátamat, majd pólóm alá is beférkőzött. Kettőnk hideg testéből, mintha hő sugárzott volna. Tüzeltünk, mint a macskák. Hangos nyögés hagyta el ajkaimat, mire Edward kuncogva bár, de fekete tekintettel elhúzódott.

- Miért kínzol? – léptem errébb eggyel. Hülyén viselkedtem, de ha a vágyaimat nem elégítik ki, akkor nincs mit tenni. Más esettben egyszerűen bekopogtam volna a következő ajtón és nyomta volna egy gyors numerát valakivel.

Következő pillanatban valaki felkapott, karjaiba zárt és megindult velem. Edward volt, de nem tudom hova megyünk, és miért. Csak reménykedni tudok a legjobbakban, a legperverzebbekben.

Mosolyogva csókolgattam nyakát, egyre lassabban haladtunk és egyre jobban remegett alattam. Egy aránylag kihalt utcarészen megállt és vadul csókolni kezdett. Felizgattam, fél siker.

Most már csak nem szabad hagyni, hogy meggondolja magát. Bár nem bánnám, ha magától szeretne, testestül és lelkestül. Ő kívánna és akarna csókolni, kényeztetni és jól megdugni. Úgy értem nem csak a cerkája, hanem az agya is, a szíve is.

Keze ismét a hátamat simogatta, miközben lassan talpra állított. Az eddig elfojtott vágyak most hírtelen csaptak fejbe. Szenvedélyesen csókoltam ajkait, szorosan öleltem egyik kezemmel a nyakát, még másikkal hajába túrtam. Lábam közti bizsergés egyre csak erősödött, valami nagyon hiányzott onnan. Egy darab Edwardból, egy jó nagy és játékos darab. Fejemben lejátszottak a fürdőszobában történtek, már a képektől eltudnék élvezni, de ha itt van nekem Edward, akkor miért a múltba meneküljek?!

-Akarlak – suttogtam nyakába.

-Nem vagy egyedül édes – mondta szenvedélyesen.

Felkapott és valaminek neki nyomódott a hátam, valamilyen fal lehetett... Ki nem szarja le milyen fal, mikor épp csak négy apró anyag választ el a gyönyörbe vezető úttól?

Aránylag óvatosan akartam, bár irtó nagy hévvel sikerült letépnem az ingjét. Gyönyörű mellkasát megvilágította a közelben lévő utcalámpa és a tökéletes látásom sem jött rosszul. Ilyenkor örültem neki igazán. Kezemmel végigsimítottam hibátlan felsőtestén, mire megremegett. A következő pillanatban anyagok reccsenése hallatszott, de olyan volt mintha egy másik dimenzióban lenne, én csak Rá koncentráltam.

Hírtelen Edward hanga hasított bele a gyönyörű pillanatba.

-Nem itt kéne – suttogta nyakamba. Elegem lett Edward hülyeségeiből, érzem, hogy ő is akarja. Sugárzik belőle a vágy és a nadrágja is pattanásig feszült. Tudtam már, hogy kell elcsábítani valakit. Ennyi év alatt, azért tanul valamit az ember, esetünkben vámpír. Kezemet nadrágjára tettem és lassan végigsimítottam rajta. Áhh, milyen „kis” kemény… Fújtam ki fogaim közt a levegőt. A következő pillanatban már Edward megfosztott minket a nadrágjainktól. Persze, nem ellenkeztem, sőt...

Végigsimítottam még párszor merevedő férfiasságán. Ő pedig letépte melltartóm, kezeivel majd ajkaival kezdte kényeztetni halmaimat. Hangosan nyögtem fel kezei között. Éreztem, hogy remegni kezdek a vágytól, és egyre jobban lüktetni kezdek len. Nem akarom nélküle elérni. Kezembe vettem gyönyörűségét és lassan, majd egyre gyorsabban simogatni kezdtem. A várt hatás nem maradt el, Edward hangosan felnyögött. Pár pillanat múlva együtt léptük át a mennyország kapuját. Zihálva dőltem mellkasának, pedig már rég nem volt szükségem levegőre.

Olyan jó érzés volt még ölelni egy kicsi, tudni, hogy ez nem csak sex volt, ez szeretkezés volt. Egy buszmegállóban, jobb helyet nem is választhattunk volna…

Egy csókot leheltem ajkaira, megpecsételve érzelmeimet, és folytatásra sarkalva, mikor távolból meghallottam nevemet.


Hozzáfűzés: Sziasztok! Itt đóri. Evcu, drága barátnőm megkért, hogy szálljak be, szóval most én vagyok a második író.:) Remélem örültök, és sikerül fent tartanom nekem is a színvonalat. Komikat izgatottan várjuk, szóval kérek mindenkit eresszen meg pár sort. Elnézést kérünk a kihagyásért. Köszönjük, hogy olvastok miket... :)