8. fejezet

8. fejezet—Megbocsájtás

1. fele - (Evcu)
Bella szemszöge

Kezem megállt a mozdulat közben. Az agyam nem engedte, hogy bekopogjak. Talán félt, hogy Kendrát még mindig itt találja és akkor, talán megint elvesztem a józan gondolkodást. Nagy levegőt vettem majd miután kiengedtem reszkető tüdőmből, öklöm hármat koppant a tölgyfa ajtón. Semmi. Még két kopogás, de megint nem volt reakció. Egy pillanatig haboztam majd erőt véve magamon benyitottam. A legrosszabb, amit láthatok az szerelmem és egy ribanc erotikus játéka. Szerencsére nem ez történt. De szerencsétlenségre nem volt senki a szobába. Vagy legalábbis senkit sem láttam. Picit furcsa volt ez az egész, ugyanis az ajtó melletti falon megláttam egy jókora lyukat. Egy ököl pontos helye. Lehet, hogy Edward ökle? Ja, a nagy élvezetét nem tudta hol levezetni. Állj le Bella! – ripakodtam saját magamra. Szem előtt kellett tartanom azt a tényt, hogy itt az egyetlen, akire haragudnom kellene az drágalátos volt legjobb barátnőm Kendra. A szomorúság fellege már a fejem felett járt. Mi van, ha az a ribanc elvitte valahová kedvesemet. Akkor aztán üthetem a nyomát. Szomorúan huppantam le az ágyra. Taszítónak kellett volna lennie – jelenesetben, mivel Kendra valószínűleg ezen élvezkedett – de Edward napfény illata erősebb volt, így csak óriási nagy hiányérzet tört rám. De akkor történt valami. A fürdőszobából egy mély sóhajtást halottam. Mintha valaki… öhm… nem is tudom. Mivel Edward fürdőjébe jobb esetben csak saját maga lehet ezért elindultam az ajtó felé. Lábaim úgy lépkedtek mintha egy mágnes húzná őket. Nem kopogtam. Minek? A sejtésem igaznak bizonyult. Szerelmem – aki most ugye haragszik rám vagy mi – a hideg csempének döntötte csupasz hátát. A földön ült egy szál farmerba és én újra belé szerettem. Hogyan lehet valaki ennyire szexi? Még nem vett észre. Vajon mire gondol most, hogy így magába van merülve? Nem tudtam, hogy oda mennyek e hozzá vagy sem? Lehet, nem örülne nekem, azok után amilyen vagyok. Nem is csodálom! Végül is úgy döntöttem, hogy jobb a biztonság ezért csak megköszörültem torkomat. Éj fekete szeme rám villant majd azonnal le is sütötte és úgy bámulta a halványzöld csempét mintha a világ legszebb dolga lenne. Kívánatos ajkai megremegtek. Mintha mormolt is volna valamit, de lehet csak képzeletem játszik velem.
- Edward… - leheltem. Kérdés akart lenni. De valahogy nem mertem. Hirtelen olyan lettem, mint egy félős kis nyuszi. Aki csak akkor bújik, elő üregéből mikor csalogatják. Igen, bátorításra volt szükségem.
- Sajnálom. – kiáltotta majd felpattant és nekem háttal a mosdó feletti tükörbe bámult.
- Micsodát Edward? – tudtam, hogy mit. Hogyne tudtam volna?! De mivel ez nem az ö hibája így nem is kell érte sajnálkozni.
- Én… - kezdte, de elcsuklott a hangja. Édes volt. Még a jelen pillanatban is. Emellett valami eszményi volt rápillantani. Az izmos háta, ahogy fájóan meggörnyed, és ahogy szokottnál is kócosabb hajába túr. A tükörben felsejlett önmarcangoló grimaszba torzuló angyali arca. Hirtelen megsajnáltam.
- Semmi baj. - mosolyogtam rá halványan és tétován felé léptem. Mennyire közelíthetek? Pár méterre van tőlem, de mégis úgy érzem mintha, azok mérföldek lennének.
- Hogy mondhatsz ilyet? – muszáj lesz megmagyaráznom neki a dolgot. – Majdnem lefeküdtem azzal a… - vált a hangja dühösé a mondat végén. Tetszett, hogy egy véleményen vagyunk róla. De hogy-hogy csak majdnem?
- Majdnem?
- Emmették magakadályozták. - El ne felejtsem megköszönni nekik.
- Figyelj rám Edward. – kezdtem - Kendrának ez a képessége.
- Úgy a harmadik másodpercnél rájöttem. Olyan volt mintha… mintha nem is én lennék én, hanem valaki más. Mint egy báb, amit zsinórokon mozgatnak. - dörzsölte meg arcát és végre szembe fordult velem. Felpillantott és szemébe egy pillanat erejéig a vágyat véltem felfedezni. Eddig észre se vette, hogy egy szál törülköző van rajtam?
- Nem haragszom. - vontam meg a vállam.
- Nem értelek… - nézett rám kérdőn.
- Nem a te hibád volt, ráadásul fontosabb vagy annál, minthogy egy ilyen hülyeségen veszekedjünk. – vallottam be.
- De… - nem hagytam, hogy feleslegesen okolja magát. Egyetlen lépéssel átszeltem a közöttünk lévő lehetetlen távolságot és ajkaira nyomtam ajkaimat. A meglepettségtől csak három másodperc múlva csókolt vissza, de aztán selymes nyelve utat tört számba. Úgy a feledik percnél elhúzódott. Megijedtem, hogy talán nem kellett volna. Mivel az egyességünk tiltott bármi féle érintkezéstől. De senki ne büntessen meg, azért hogyha nem tudok ellenállni szerelmemnek. Édes csókjáért akár tűzbe is vetném magam. Azonban félnem nem kellett.
- Hiányoztál. - suttogta majd megint számra vetette magát. Talán órákig csókolóztunk, de lehet csak másodpercek voltak. Az idő kereke lefagyott az érzéki érintéstől. Egy hideg kezet éreztem csupasz fenekemen végig simítani a fürdő lepedő alatt. Hm… de jó is lenne! De a bizonyítási vágy tombolt bennem és mielőtt életem keze a legérzékenyebb pontomra simult volna egy huncut vigyor kíséretébe arrébb ugrottam.
- Hé! - méltatlankodott aztán arca elkomorult. Nem akartam, hogy bánatos legyen. - Megértlek. - magyarázta. - Én sem szeretkeznék magammal. - sóhajtott. Ch… hát én az ő helyébe nem ezt mondtam volna.
- Ne értsd félre. - mosolyogtam majd arcára nyomtam egy csókot. - Megígértem nem? Szeretném bebizonyítani, hogy nem vagyok egy ribanc.—tiltakozásra emelte száját, de egy puszival elhallgatattam.
- Megyek, felöltözök. - vigyorogtam rá és nagyon is csábosan kilibbentem az ajtón. De Edward jött velem, ami nagyon is jól esett. Kézen fogva sétáltunk a szobámig. Az ágyamon fekve nézte végig amint felöltözök, miután a kínos kérdés, miszerint miért nincs a helyén az ajtóm elhangzott. Erre csak egy vállrándítással válaszoltam. Jól esett szívemnek hogy megint minden rendben. Szinte kibírhatatlan volt ez a pár nap nélküle. Az öltözködés után befészkeltem magam Edward ölébe, ám meghitt pillanatunkat a küszöbön belépő személy zavarta meg.

2. fele - (đóri; Figyelem! Trágár szavakban bővelkedő szöveg!)
Kendra szemszöge
Teljesen ideg voltam. Nem, hiszen el, hogy az a szőke liba, mi a faszt akar. Én Edwardot, Ő engem, ez tiszta ügy. Miért nem kaphatnám meg? Hiszen olyan helyes és bizonyára jó lepedő akrobata is. Teljesen felizgulva itt ülök ebben a hülye szobában. És, ha Rose lelépett már Edytől? Ha kell, neki valaki segít lejegelni a helyzetet? Rám számíthat bármikor, bárhol, bárhogyan. Edward nagyon jó pasi, tíz pontos. Rengeteg pasival voltam már életem során, vámpírral és emberrel egyaránt, de Ő talán különleges. És sosem voltam a hosszú kapcsolatok híve, de talán vele. Örökkévalóságot végig szeretkezni, nem is tűnik rossz ötletnek. Sőt…
Lejátszódott szemem előtt gyönyörűfelsőteste és a csókja.
-Áhh – éreztem, hogy nagyon bizsergek ott lenn.
Gyorsan leszaggattam magamról a ruhám és lefeküdtem az ágyra. Kezemet végig csúsztattam melleimen, hasamon és combjaimon. Majd a bizsergő pontomat kezdtem izgatni. Nagyon ritkán szorultam az ilyen megoldásra, de muszáj volt. -De várjunk csak? Miért is csinálom én ezt egyedül? Hiszen Edward lehet, hogy már egyedül van. Kendra, ne keresd a bajt, Edward túl bajos férfi. Keress valaki könnyebb esetet, hiszen MOST kell. Majd ha már lenyugodtál, akkor Edwardot is becserkésszük. Hiszen nem ismerek lehetetlent. –
Gyorsan magamra kaptam az egyik egybe ruhám, kezemmel párszor beletúrtam a hajamba, magamra kaptam egy magas sarkút, lehúztam a ruhám, hogy a dekoltázsom jól kivillanthassam.
Tükör előtt pördültem egyet majd megindultam a folyosón, melyik szoba, melyik szoba? Lassan lépkedem és még magam sem tudtam, kihez mennyek be.
Felix? Nem, most nincs kedvem hozzá. Ő most nem elég jó nekem. Elég rövid is neki, meg hát a technika is fontos lenne, talán majd később. Alex? Ő meg túl szűzies, túl kisgyerek még az igazi kalandhoz, talán ha öt évvel később változtatják át. Hmm, milyen fincsi darab lett volna belőle, de hát sajna nem ezt történt. Ő méretesebb, mint Félixünk, de nekem most Damon kel. Pici szívem, és kőkemény faszúkám, hogy is feledkezhettem meg rólad – gondoltam magamban, miközben bekopogtam-.
-Gyere csak – hallottam az unott hangját. Damont mindig is imádtam, hiszen verhetetlen – vagyis olyan értelemben kiverhető neki- az ágyban. Igaz, mikor először megejtettük fantasztikus aktusunkat csak Bella csesztetése miatt tettem, de az a hülye ringyó már akkor is jól válogatott. Hiába azért van bennünk közös, bár nem értem mit kereset Damon oldalán. Még az lenne a szép ha Edykével is kavarna. Nem, Őt biztos nem kaphatja meg, ha én nem tudom előse megszerezni, akkor ő? Jó vicc. Lassan beléptem a szobába.
-Szia, Damon - mosolyogtam sejtelmesen a férfira előttem és bevetettem az erőmet. Szemeiben rögtön vágy lobbant, élveztem ezt, élveztem, hogy egy pillantással farkokat tudok megkeményíti.
-Kendra – suttogta kéjesen miközben mellém lépett és azzal a mozdulattal becsapta mögöttem az ajtót. – Gyönyörű vagy – nyomott neki az ajtónak. Majd egy mozdulattal lerántotta rólam a ruhám, ami darabokban hullott a földre. Keze rögtön a legérzékenyebb pontomra, ajkai pedig mellemre siklottak. Mért oldanám meg egyedül, ha ő is megteszi – elégedetten nyögdécseltem keze között. – Én is megszabadítottam őt a zavaró anyagoktól. Kőkemény férfiasságát kezembe vettem és lassan simogatni kezdtem majd egyre gyorsabban és erőteljesen nyomogattam. Közben három ujja elmerült bennem és akkor megállt a kezem. Hangosan felnyögtem és csípőmet még jobban kezének nyomtam.
-Akarlak – suttogtam a fülébe. Damon értett a szóból és ő is állt már rendesen, de ez csak természetes. Ledobott az ágyra majd fölém mászott és erőteljesen belém hatolt. Nyögdécselve teljes extázisban tűrtem minden mozdulatát. Percek múlva már el is értük a csúcsot, majd újra és újra. Órákig szeretkeztünk, ha emberek lettünk volna már biztos kampec-dorolesz lenne.
-Köszönöm! – nyomtam egy csókot Damon szájára majd egy pólóját magamra kapva, a cipőmet kezembe véve átszaladtam a szobámba. Áhh, ez jó volt – vigyorogtam. - Letusoltam, megmostam a hajam, utána pedig szépen kivasaltam. Elővettem a szekrényemből egy rózsaszín-fehér kockás ruhát. A mellem tartotta meg és a combom közepéig ért. Mosolyogva forogtam a tükör előtt, hiába tetszett, amit láttam. Leheletnyi sminket tettem az arcomra, majd egy magas sarkúba bújtattam lábaimat. Mosolyogva vizsgáltam magam még pár percig, majd elindultam Edward szobája felé. Lassan tipegtem végig a folyosón majd benyitottam az ajtón és váratlan dolog tárult a szemeim elé. Edward nem volt egyedül, Bella ült az ölében. Bella? Edward ölében? Na, ne. Komolyan nem hiszem el, mi a kurva anyját akar ez itt? Megütközve bámultam Bellát, aki szintén így tett velem. Majd tekintetem Edward kezére siklott, amely lassan simogatta régi barátnőm hátát. Felrémlett bennem a kérdés, miért Bellát szereti? Miért neki van családja? Miért nem nekem?
-Sejthettem volna – nevettek keserűen. – Gratulálok, neked sikerült először – néztem Edward kócos hajára.
-Takaradj el innen! – sipított fel Bella, komolyan ez megörült?
-Azt hiszed, hogy nyertél? – nevettem keserűen.
-Kendra, ne csináld ezt. Kérlek – nézett rám esdeklően. Megesett volna rajta a szívem, ha megesett volna, de valahogy nem.
Utáltam Bella Volturit. Utálom, mert neki mindig többje volt, mint nekem. És tudtam, hogy bármeddig elmegyek, hogy ezt ne ő nyerhesse meg.
-Az nevet, aki utoljára nevet – suttogtam mérgesen majd kiléptem a szobából.
-Bella! - jött velem szembe Jane. – Aro hívat… - még mondott valamit, de már nem halottam. Már Voltera utcáin járkáltam és kerestem azt a szerencsétlent, akin ma lefogom vezetni a feszültségem.

Megjegyzés: nagyon sajnáljuk, hogy csak most van fejezet, de annyi dolgunk van. :/ Nem nagyon siettünk, de azért pár komi jól esne:) Köszönjük.:)