6. fejezet—Hoppá!

6. fejezet—Hoppá!

Part1.

Hogy a jó büdös életbe! Ennek is most kell ide jönnie? Nem értem, hogy miért nem lehet szerelmemmel egy nyugodt percünk sem. Szerelmem. Milyen melegséggel tölt el ez a szó. Eddig még csak gondolni se gondoltam így senkire és most itt van egy teljesen különböző ember - bocsánat, vámpír - akire tiszta szívből és semmi kertelés nélkül rámondhatom. Annyira, de annyira élveztem volna még Edward társaságát, de Damon hangja egyre közelebbről jött.
- Bella hol a fenébe vagy? – kiabálta egyre mérgesebben. hogy jön ő ahhoz, hogy mérgesen szóljon hozzám. Nem vagyok a szajhája.
- Menj el! - nyomtam csókot Ed ajkaira és lefejtettem kezeit fenekemről.
- Nem! - makacskodott. Ajj…
- Két perc és lerendezem. - ígértem majd egy hangos sóhaj kíséretébe eltűnt az egyik sötét utcába. Mire visszafordultam már Damon vigyorgó képe tárult szemem elé.
- Mit akarsz? - kérdeztem cseppet sem kedvesen.
- Ne legyél már ilyen Bella. Péntek van és a péntekeket mindig együtt töltjük. Nem emlékszel? - tette mancsait csípőmre, vészesen közel oda ahol előbb Edward fogott. Miért érzem most ezt az érzést taszítónak? Undorító volt, jelen pillanatban nem tudtam más végtagjait rajtam vagy bennem elképzelni Edwardén kívül. Nem is lepett meg reakcióm. Egy határozott lökéssel eltávolítottam Dam kezeit. Igen, engem nem lepett meg, de láthatólag őt igen.
- Mi a baj édes? - máskor talán megenyhültem volna az „édes” jelzőn. Máskor talán nem undorodom, más érintésétől. Máskor pedig nem utasítok vissza egy ilyen jó szex ajánlatot. Ismétlem. Máskor. De most, most volt. Most pedig vissza kellett utasítanom különben nem létező hányásomat hánytam volna ki.
- Hagyj Damon kérlek. - próbáltam nem bántón elutasítani. De egy nő visszautasításánál csak egy dolog rosszabb egy férfi visszautasítása.
- Mi a bajod Bella? Már nem izgulsz fel a jó öreg Dam bácsira? - röhögött saját viccén. Ez most tényleg nem fogja fel, hogy semmi kedvem vele szexelni? Miért ennyire nehéz néhány férfi felfogása? Hol volt mikor az észt osztották? Várjunk csak meg van. Éppen kezeivel szorgoskodott lent a gatyájába.
- Képzeld el hogy nem. - mondtam határozottan. Értse, már meg mi van.
- Nem fogadok el nemleges választ. - rántott magához. Na, most azonnal vegye le rólam a kezeit vagy nem lesz jó vége.
- Engedj el. - próbáltam eltolni magamtól, de sehogy se sikerült. Na, most hol van az a fene nagy vámpír erőm? Nem lehetek ennyire szerencsétlen. Az a szemét csókokkal hintette be a nyakamat és még élvezem is. Élvezem? Mi az isten ütött beléd Bella? A rohadt életbe miért vagyok ennyire kiéhezett? Nem szabadna, hogy más férfi is élvezetet váltson ki belőlem. Ennyire félresikerült is csak én lehetek? Viszont ekkor olyan dolog történt, ami csak is velem történhet meg.
- Bella. - suttogta egy döbbent és talán megtört hang mögülem. Istenem ne! Miért pont most kellett jönnie Edwardnak? De kit akarok becsapni nem is az ő hibája csak is az enyém. Na, ebből mássz ki Isabella Volturi!
- Edward én megmagyarázom! - kezdtem gyorsan nehogy félreértsen valamit. Ugyan akkor ezt nem lehet félre érteni. Ennek csak egy változata van. Nagyon féltem mit is fog Edward mondani.
- Semmit nem kell megmagyaráznod. - mondta elképesztően higgadtan. Ez a viselkedés dühített. De mielőtt valami is kicsusszant volna számon rájöttem, hogy semmi okom nincsen dühösnek lenni. Az egyedüli, aki itt az lehet az Edward.
- De… - magyarázkodtam volna. Viszont én is tudtam, hogy ezt már nem lehet kidumálni.
- Semmi, de Bella. Azt hittem, hogy te nem ilyen vagy. - emelte fel a hangját.
- Pedig nagyon is ilyen. Ugye kisszívem? - hogy tépnék szét és égetnék el.
- Fogd be Dam. - kiabáltam rá. De ez a mocsok csak még nevetett magán.
- Nyugodtan folytathatod. - mormolta halál nyugodtan Ed. - Kár volt megbíznom benned. - közölte szárazon a tényeket. Mi a francért fáj ez nekem ennyire? Miért érzem azt, hogy menten szétszakad a mellkasom. Fagyott kegyetlen szívem millió darabkára tört.
- Nem történt semmi. - kapaszkodtam utolsó fűszálamba, de kezdem belátni, hogy ez a hajó már elment.
- Ha nem történt semmi, akkor miért van egy tök idegen férfi keze a fenekeden? - tette fel a kegyetlen kérdést majd elment és magával vitte szerelmemet is. Elkeseredettségembe tennem kellet valamit. Talán ez vezetett ahhoz is, hogy lendületből pofon vágtam Damon-t.
- Mi a jó istent csinálsz? - üvöltötte, de célomat elértem vele. Elengedett. Ha ezt előbb megteszem, akkor nem történt volna ez meg? De felesleges a múlton rágódni. Ami megtörtént az megtörtént.
- Már nem az a Bella vagyok, aki minden adandó alkalmat megragad egy jó kis menetért. - vetettem oda neki. Valóban megváltoztam. Felnőttem. Hiába volt erre háromezer évem be kell látnom gyerekes volt a viselkedésem.
- Csak nem meglágyította a kicsi szíved Educi? - nyávogta hülye hangon. Na, most fogja be a száját.
- Mit akarsz csinálni Damon? - kérdeztem rá. Túl furcsa volt nekem ez a viselkedés.
- Mi lenne ha Aro megtudná a dolgaidat… - nézett rám gonoszan. Rossz helyeken kutakodsz hapsikám!
- Ha meg akarsz halni csak, tessék. - dobtam vissza neki a labdát. Ennyire hülye azért ő sem lehet. Azt hiszem, itt sokkalt be, vagy csak nem bírja, ha nem kapja, meg amit akar. Inkább a másodikra tippelnék.
- Jobb lesz, ha elgondolkozol azon, hogy mi a fontosabb neked! - vetette oda majd el is viharzott. Ch… nyámnyila alak. Viszont a válasza elég baromság volt. Mi a fontos nekem? Naná hogy Edward. Ezt ő se gondolhatja komolyan. Inkább derüljön ki a tikom-apám előtt, mint egy Edward nélkül töltött nap. Így hát megfogadtam, hogy mindenképpen visszaszerzem szerelmem bizalmát. De valami nagyon kaparta már a torkom. Elviselhetetlen késztetést éreztem arra, hogy igyak. Pedig csak egy hete volt utoljára hogy vacsi érkezett a kastélyba. Muszáj volt vadásznom itt a városba. Nem érdekelt apám szabálya, hogy Volterra szent hely. Ne mondja, hogy egy drogos hülye hiányozni fog valakinek is. Aztán meg tuti hogy ő is vadászott már itt. Az utcák ránézésre kihaltak voltak, de tudtam, hogy az egyik sarokban ott vár rám áldozatom. Mélyet szippantottam a levegőbe és a város egyik utcájába meg is találtam, amit kerestem. A vadászat jó. A vadászat megnyugtat. A vadászat erőt ad a folytatáshoz. De ha nem vadászol, gyengévé válsz. Minden a nyakadba zuhan, és nem bírod a tempót. Áldozatom egy húszas éveiben járó férfi volt. Fekete haja csapzottan tapadt homlokára. Részeg. Még nem vett észre. A sötéttől és a szervezetében lévő alkoholtól nem láthatott. Már csak pár méter választott el minket mikor is rám pillantott. A rémület és az adrenalin csak még jobban feltornázta vércukorszintjét. Íncsiklandozó lesz belé vájni fogaimat.
- Ki vagy te? - kérdezte akadozó és nagyon rémült hangon. Ó, hogy egyem a szívét. Hm… Most is azt csinálom nem? Ha már az én szívem darabokban van, másnak se legyen egészbe.
- A legszörnyűbb rémálmod. - búgtam csábító hangomon. Nem vártam meg reakcióját. Kellett nekem. Erősen hozzá vágtam a falhoz. Tarkóján már folyt a vér. Ami megjegyzem csak pocsékolásba megy. Nyakához hajoltam majd egy éles harapással belé vájtam méregfogaimat és szívni kezdtem az éltető folyadékot. A férfi sikoltozásától volt hangos a környék. De nem féltem, hogy valaki is meghallja. Erre felé még a madár se járt. Egy idő után az ember kapálózása enyhült majd teljesen megszűnt. Az én torkomon viszont még mindig folyt a vér. Embert ölni, ha vámpír vagy nem bűn. Ez a táplálék lánc lényege. Vagy téged esznek vagy te eszel. Az ember is eszik élő lényeket nem? És azoknak is van érzéseik. Mi lenne ha vega lennék? Semmi. Az oroszlánnak is van kölyke, akit etetnie kell nem? Az nem bűn, ha állatot ölünk? Az emberek miért hiszik magukat értékesebbnek más élőlénynél? Mikor kiittam az utolsó csepp vért is a férfiból, elővettem egy öngyújtót majd rádobtam a holtestre. A lángokba bámulva teljesen kiürült a fejem. Csak néztem a vörös, sárga fények villogását és meredtem előre. Mikor már csak hamu maradt a tetemből leporoltam ruhámat és örülve, hogy körülbelül egy órán át nem gondoltam Edwardra visszaindultam a kastélyba, hogy visszaszerezzem szívemet.

Part 2.
Először gyorsan futottam szerelmem felé, majd egyre közelebb érve egyre lassabban haladtam. Mit kéne mondanom? Mit kéne tennem?
Bellás módszer, beugrok az ablakon és rá vetem magam, vagy felveszem azt a szép csipkés csodámat, amit pár hete vettem… Biztos nem tudna nekem ellen állni, de ezt akarom? Egy jó kis sexet? Nem úgy volt, hogy Edward más? De, igen. Ő más, nála nem is ez a jó megoldás. Bár, férfi Ő is. Lépkedtem már a folyosón, magas sarkúm hangos kopogással jelezte, hogy egyre közelebb kerülök célom felé. De mit tegyek?
- Szia – lépett elém Alice.
-Szia – szóltam idegesen. Pedig ő nem tehetett semmiről, sőt senki sem tehetett erről az egészről, csak én. Én egyedül, egy nagy kurva voltam. Meg kell változnom, hogy valaki átöleljen, hogy valaki szeressen, hogy valaki megkérdezze, jól vagyok-e, hogy valaki törödjön velem. A nehéz napokon segítene, a szép napokat együtt élvezhetnénk. Kell, Edward, aki a szexből szeretkezést csinál, az egyedül létből társaságot, az örök kárhozatból, örök boldogságot, aki a semmiből mindent megteremteni a jelenlétével, az ölelésével, a bókjaival, magával.
-Elmentek vadászni – mosolygott rám Alice. – Fél órád van – nézett rám jelentőségteljesen.
-Mit látsz? – kérdeztem félve.
-Egyszer megfog bocsátani, de nem látom mikor – húzta el a száját.
Egyszer megbocsát, ez fantasztikus. A boldogság hirtelen elöntötte egész testemet. De nem tudni mikor… Lehet, hogy csak kétszáz év múlva. Várok rá örökké, de addig felvágom az ereimet… És mi lesz ha felvágod az ereidet Bella? Szerinte érdekelne valakit?
-Legalább öltözz át – nézett rám undorodva Rose.
-Oké – húztam magamra ismét az álarcot, remélem sikeresen. Magabiztos léptekkel haladtam a szobám felé. Gyorsan leszaggattam magamról a ruhákat, majd beléptem a forró zuhany alá. Testemen gyorsan haladt végig a forró víz, nem fáztam volna jéghideg vízben sem, de ez kellemesen égetett. Észhez térített. Beszélnem kell vele… Ha kell térden állva könyörgök neki egész Volturi előtt, csak bocsásson meg. Felkaptam egy sárga pólót, egy világos farmer és egy fehér torna csukát. Kifésültem a hajam és egy coffba kötöttem a tarkómon. Sosem szoktam így felöltözni, csak ha magam vagyok…
Kifejezetten tetszett a kép, nem voltam olyan csábíró, most úgy néztem ki, mint egy átlag tízen hétéves lány. Talán ez jön be Edwardnak? Vagy csábítanom kéne?
Meghallottam Emmett nevetését és Edward morgását a folyosón.
Végem. Itt a vég.
Gyorsan az ajtóhoz léptem és majdnem kitéptem azt. Emmett rögtön felém kapta a tekintetét, és meglepődve vizsgált, de most kit érdekel Maci Laci?
-Edward, kérlek beszéljük meg – motyogtam kérlelően.
-Nincs mit megbeszélnünk - mondta tök nyugodtan és rám se nézett.
-Edward! – szólt rá Emmett.
-Mi van? – kérdezte Edward miközben belépett a szobájába.
Lassan csukódni kezdett az ajtó mikor kapcsoltam.
-Edward! Kérlek! – léptem mellé megállítva az ajtót.
Még mindig nem nézett rám. Csak bámult mögém. Mi a fasz van ilyenkor?
-Én sajnálom Edward. Nem akartam semmit Damontól. Én téged szeretlek – löktem be az ajtón.
-Mit vársz tőlem Bella? – kérdezte az ablak elé sétálva. Végre valami reakció, mindegy, hogy tomból vagy akármi, csak mondjon valamit. Utálom, ha egy vámpír némaságba, ilyenfajta ellenállásba burkolóznak. Ilyenkor nem lehet semmit tenni… Vagyis én nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni? Nem mintha érdekelni más némasága. Sőt jobb is a szájzár, de Ő más…
-Hallgass meg, semmit többet – suttogtam összetörten.
-Mond – mondta hidegen.
-Nagyon sajnálom Edward. Hülye picsa voltam, nem ilyen kurvát érdemelsz, mint én… - motyogtam fel alá járkálva a kezeimet tördelve.
Pár perc néma csend volt.
-Még valami? – kérdezte unottan.
-Csalódtál bennem – állapítottam meg.
-Igen – fordult végre hátra felé, de még mindig nem nézett felém.
-És mit kéne tennem? Mit kéne tennem, hogy megbocsáss nekem? – léptem mellé és kíváncsian arcát bámultam.
-Ez egy olyan dolog, amit nem tudok elfelejteni – suttogta elrévedve, mintha nem is itt.
-Ha egy selyemszalag elszakad és összekötöd, a csomó megmarad – értettem vele egyet. – De nem vehetek egy új szalagot? Egy tiszta papírt? Egy új esélyt?
-Hány botlás lesz még Bella? – ejtette ki szenvedve a nevem. – Hány férfi keze fog még a fenekeden pihenni.
-Egyé. A tiéd! – néztem rá.
-Ezt te sem hiszed el ugye? – kérdezte felháborodva.
-Miért? – kérdeztem értetlenül.
-Bella örökké velem lennél? Higgyem el, mikor két napon belül másik vámpírral kavarsz? – nézett szemeimbe.
Igaza van. Az igazság fáj. Főleg életem szerelmed szájából, mikor azt mondja egy ribanc vagy.
-Adj neki próbatételt – lépett be Rose.
-Egy bizonyos ideig nem lesztek együtt és másik férfival sem lehet. Kipróbálod mennyire bírja – vigyorgott Alice, bátyára. Úgy éreztem Alice és Rose azt szeretnék, hogy elbukjam.
-Egy botlás miatt ne engedj el egy ilyen lányt – lépett be Emmett is a körbe. Legalább ő bír.
-Edward, tudod mit kell tenned – szólal meg Jasper is.
Könyörgően néztem szerelmemre.
-Rendben. A harc végéig – nézett jelentőségteljesen a szemembe.
-Rendben - bólogattam mosolyogva. Be kell szereznem egy vibrátort, az egy vámpírnak is beválik? Reménykedjünk.
-Úgyse bírja ki – nevetett Rose. – Kutyából nem lesz szalonna, kurvából nem lesz Edwardnak való.
-Honnan tudod, hogy nem ő való neki? – kérdezte Maci Laci rám kacsintva.
-Ha megtudom Emmett Cullen én letépem a legféltettebb kincsedet és feldugom a seggedbe – morogta Rose.
-De az a te legféltettebb kincsed is – nevetett Emmett.
-Faszjankó – motyogta Edward.
Pár perc múlva mindenki elhagyta a szobát, csak mi ketten maradtunk bent, két méter távolsággal egymástól.
-Megérkeztek a legújabb vendégeink – sikkantott fel egyszer csak Elle.

Sziasztok emberek!
A fejezetről: Sajnálom, hogy csak most kaptok fejezetet, de én voltam a hibás... Sajnálom, de annyi dolgom volt..:/ Evi már ügyesen megírta a hét elején, én meg eddig húzom.:( Bocsánat.
Rólunk:E héten volt a szülinapom szóval nézzétek el nekem, köszönöm.:P
Evi az elmúlt pár napban, rakott fel 2 novellát az oldalára, mindkettőt érdemes elolvasni, a 2. nekem szól.:) Köszönöm, egyszer meghálálom.:)