Pályázat Evcutól :D

Indítottam egy pályázatot :D
Egy címet adok meg: VéresKarácsony
Induljon be a fantáziátok :D

Jelentkezni /mail, komi, chat/ és 23.-ig kérném a munkákat!

Mail címem: monique2@citromail.hu de chatban és komiban is jelizhetsz ;)

Puszi: Evcu
xoxo

UI: Boldog Mikulást mindenkinek :D

8. fejezet

8. fejezet—Megbocsájtás

1. fele - (Evcu)
Bella szemszöge

Kezem megállt a mozdulat közben. Az agyam nem engedte, hogy bekopogjak. Talán félt, hogy Kendrát még mindig itt találja és akkor, talán megint elvesztem a józan gondolkodást. Nagy levegőt vettem majd miután kiengedtem reszkető tüdőmből, öklöm hármat koppant a tölgyfa ajtón. Semmi. Még két kopogás, de megint nem volt reakció. Egy pillanatig haboztam majd erőt véve magamon benyitottam. A legrosszabb, amit láthatok az szerelmem és egy ribanc erotikus játéka. Szerencsére nem ez történt. De szerencsétlenségre nem volt senki a szobába. Vagy legalábbis senkit sem láttam. Picit furcsa volt ez az egész, ugyanis az ajtó melletti falon megláttam egy jókora lyukat. Egy ököl pontos helye. Lehet, hogy Edward ökle? Ja, a nagy élvezetét nem tudta hol levezetni. Állj le Bella! – ripakodtam saját magamra. Szem előtt kellett tartanom azt a tényt, hogy itt az egyetlen, akire haragudnom kellene az drágalátos volt legjobb barátnőm Kendra. A szomorúság fellege már a fejem felett járt. Mi van, ha az a ribanc elvitte valahová kedvesemet. Akkor aztán üthetem a nyomát. Szomorúan huppantam le az ágyra. Taszítónak kellett volna lennie – jelenesetben, mivel Kendra valószínűleg ezen élvezkedett – de Edward napfény illata erősebb volt, így csak óriási nagy hiányérzet tört rám. De akkor történt valami. A fürdőszobából egy mély sóhajtást halottam. Mintha valaki… öhm… nem is tudom. Mivel Edward fürdőjébe jobb esetben csak saját maga lehet ezért elindultam az ajtó felé. Lábaim úgy lépkedtek mintha egy mágnes húzná őket. Nem kopogtam. Minek? A sejtésem igaznak bizonyult. Szerelmem – aki most ugye haragszik rám vagy mi – a hideg csempének döntötte csupasz hátát. A földön ült egy szál farmerba és én újra belé szerettem. Hogyan lehet valaki ennyire szexi? Még nem vett észre. Vajon mire gondol most, hogy így magába van merülve? Nem tudtam, hogy oda mennyek e hozzá vagy sem? Lehet, nem örülne nekem, azok után amilyen vagyok. Nem is csodálom! Végül is úgy döntöttem, hogy jobb a biztonság ezért csak megköszörültem torkomat. Éj fekete szeme rám villant majd azonnal le is sütötte és úgy bámulta a halványzöld csempét mintha a világ legszebb dolga lenne. Kívánatos ajkai megremegtek. Mintha mormolt is volna valamit, de lehet csak képzeletem játszik velem.
- Edward… - leheltem. Kérdés akart lenni. De valahogy nem mertem. Hirtelen olyan lettem, mint egy félős kis nyuszi. Aki csak akkor bújik, elő üregéből mikor csalogatják. Igen, bátorításra volt szükségem.
- Sajnálom. – kiáltotta majd felpattant és nekem háttal a mosdó feletti tükörbe bámult.
- Micsodát Edward? – tudtam, hogy mit. Hogyne tudtam volna?! De mivel ez nem az ö hibája így nem is kell érte sajnálkozni.
- Én… - kezdte, de elcsuklott a hangja. Édes volt. Még a jelen pillanatban is. Emellett valami eszményi volt rápillantani. Az izmos háta, ahogy fájóan meggörnyed, és ahogy szokottnál is kócosabb hajába túr. A tükörben felsejlett önmarcangoló grimaszba torzuló angyali arca. Hirtelen megsajnáltam.
- Semmi baj. - mosolyogtam rá halványan és tétován felé léptem. Mennyire közelíthetek? Pár méterre van tőlem, de mégis úgy érzem mintha, azok mérföldek lennének.
- Hogy mondhatsz ilyet? – muszáj lesz megmagyaráznom neki a dolgot. – Majdnem lefeküdtem azzal a… - vált a hangja dühösé a mondat végén. Tetszett, hogy egy véleményen vagyunk róla. De hogy-hogy csak majdnem?
- Majdnem?
- Emmették magakadályozták. - El ne felejtsem megköszönni nekik.
- Figyelj rám Edward. – kezdtem - Kendrának ez a képessége.
- Úgy a harmadik másodpercnél rájöttem. Olyan volt mintha… mintha nem is én lennék én, hanem valaki más. Mint egy báb, amit zsinórokon mozgatnak. - dörzsölte meg arcát és végre szembe fordult velem. Felpillantott és szemébe egy pillanat erejéig a vágyat véltem felfedezni. Eddig észre se vette, hogy egy szál törülköző van rajtam?
- Nem haragszom. - vontam meg a vállam.
- Nem értelek… - nézett rám kérdőn.
- Nem a te hibád volt, ráadásul fontosabb vagy annál, minthogy egy ilyen hülyeségen veszekedjünk. – vallottam be.
- De… - nem hagytam, hogy feleslegesen okolja magát. Egyetlen lépéssel átszeltem a közöttünk lévő lehetetlen távolságot és ajkaira nyomtam ajkaimat. A meglepettségtől csak három másodperc múlva csókolt vissza, de aztán selymes nyelve utat tört számba. Úgy a feledik percnél elhúzódott. Megijedtem, hogy talán nem kellett volna. Mivel az egyességünk tiltott bármi féle érintkezéstől. De senki ne büntessen meg, azért hogyha nem tudok ellenállni szerelmemnek. Édes csókjáért akár tűzbe is vetném magam. Azonban félnem nem kellett.
- Hiányoztál. - suttogta majd megint számra vetette magát. Talán órákig csókolóztunk, de lehet csak másodpercek voltak. Az idő kereke lefagyott az érzéki érintéstől. Egy hideg kezet éreztem csupasz fenekemen végig simítani a fürdő lepedő alatt. Hm… de jó is lenne! De a bizonyítási vágy tombolt bennem és mielőtt életem keze a legérzékenyebb pontomra simult volna egy huncut vigyor kíséretébe arrébb ugrottam.
- Hé! - méltatlankodott aztán arca elkomorult. Nem akartam, hogy bánatos legyen. - Megértlek. - magyarázta. - Én sem szeretkeznék magammal. - sóhajtott. Ch… hát én az ő helyébe nem ezt mondtam volna.
- Ne értsd félre. - mosolyogtam majd arcára nyomtam egy csókot. - Megígértem nem? Szeretném bebizonyítani, hogy nem vagyok egy ribanc.—tiltakozásra emelte száját, de egy puszival elhallgatattam.
- Megyek, felöltözök. - vigyorogtam rá és nagyon is csábosan kilibbentem az ajtón. De Edward jött velem, ami nagyon is jól esett. Kézen fogva sétáltunk a szobámig. Az ágyamon fekve nézte végig amint felöltözök, miután a kínos kérdés, miszerint miért nincs a helyén az ajtóm elhangzott. Erre csak egy vállrándítással válaszoltam. Jól esett szívemnek hogy megint minden rendben. Szinte kibírhatatlan volt ez a pár nap nélküle. Az öltözködés után befészkeltem magam Edward ölébe, ám meghitt pillanatunkat a küszöbön belépő személy zavarta meg.

2. fele - (đóri; Figyelem! Trágár szavakban bővelkedő szöveg!)
Kendra szemszöge
Teljesen ideg voltam. Nem, hiszen el, hogy az a szőke liba, mi a faszt akar. Én Edwardot, Ő engem, ez tiszta ügy. Miért nem kaphatnám meg? Hiszen olyan helyes és bizonyára jó lepedő akrobata is. Teljesen felizgulva itt ülök ebben a hülye szobában. És, ha Rose lelépett már Edytől? Ha kell, neki valaki segít lejegelni a helyzetet? Rám számíthat bármikor, bárhol, bárhogyan. Edward nagyon jó pasi, tíz pontos. Rengeteg pasival voltam már életem során, vámpírral és emberrel egyaránt, de Ő talán különleges. És sosem voltam a hosszú kapcsolatok híve, de talán vele. Örökkévalóságot végig szeretkezni, nem is tűnik rossz ötletnek. Sőt…
Lejátszódott szemem előtt gyönyörűfelsőteste és a csókja.
-Áhh – éreztem, hogy nagyon bizsergek ott lenn.
Gyorsan leszaggattam magamról a ruhám és lefeküdtem az ágyra. Kezemet végig csúsztattam melleimen, hasamon és combjaimon. Majd a bizsergő pontomat kezdtem izgatni. Nagyon ritkán szorultam az ilyen megoldásra, de muszáj volt. -De várjunk csak? Miért is csinálom én ezt egyedül? Hiszen Edward lehet, hogy már egyedül van. Kendra, ne keresd a bajt, Edward túl bajos férfi. Keress valaki könnyebb esetet, hiszen MOST kell. Majd ha már lenyugodtál, akkor Edwardot is becserkésszük. Hiszen nem ismerek lehetetlent. –
Gyorsan magamra kaptam az egyik egybe ruhám, kezemmel párszor beletúrtam a hajamba, magamra kaptam egy magas sarkút, lehúztam a ruhám, hogy a dekoltázsom jól kivillanthassam.
Tükör előtt pördültem egyet majd megindultam a folyosón, melyik szoba, melyik szoba? Lassan lépkedem és még magam sem tudtam, kihez mennyek be.
Felix? Nem, most nincs kedvem hozzá. Ő most nem elég jó nekem. Elég rövid is neki, meg hát a technika is fontos lenne, talán majd később. Alex? Ő meg túl szűzies, túl kisgyerek még az igazi kalandhoz, talán ha öt évvel később változtatják át. Hmm, milyen fincsi darab lett volna belőle, de hát sajna nem ezt történt. Ő méretesebb, mint Félixünk, de nekem most Damon kel. Pici szívem, és kőkemény faszúkám, hogy is feledkezhettem meg rólad – gondoltam magamban, miközben bekopogtam-.
-Gyere csak – hallottam az unott hangját. Damont mindig is imádtam, hiszen verhetetlen – vagyis olyan értelemben kiverhető neki- az ágyban. Igaz, mikor először megejtettük fantasztikus aktusunkat csak Bella csesztetése miatt tettem, de az a hülye ringyó már akkor is jól válogatott. Hiába azért van bennünk közös, bár nem értem mit kereset Damon oldalán. Még az lenne a szép ha Edykével is kavarna. Nem, Őt biztos nem kaphatja meg, ha én nem tudom előse megszerezni, akkor ő? Jó vicc. Lassan beléptem a szobába.
-Szia, Damon - mosolyogtam sejtelmesen a férfira előttem és bevetettem az erőmet. Szemeiben rögtön vágy lobbant, élveztem ezt, élveztem, hogy egy pillantással farkokat tudok megkeményíti.
-Kendra – suttogta kéjesen miközben mellém lépett és azzal a mozdulattal becsapta mögöttem az ajtót. – Gyönyörű vagy – nyomott neki az ajtónak. Majd egy mozdulattal lerántotta rólam a ruhám, ami darabokban hullott a földre. Keze rögtön a legérzékenyebb pontomra, ajkai pedig mellemre siklottak. Mért oldanám meg egyedül, ha ő is megteszi – elégedetten nyögdécseltem keze között. – Én is megszabadítottam őt a zavaró anyagoktól. Kőkemény férfiasságát kezembe vettem és lassan simogatni kezdtem majd egyre gyorsabban és erőteljesen nyomogattam. Közben három ujja elmerült bennem és akkor megállt a kezem. Hangosan felnyögtem és csípőmet még jobban kezének nyomtam.
-Akarlak – suttogtam a fülébe. Damon értett a szóból és ő is állt már rendesen, de ez csak természetes. Ledobott az ágyra majd fölém mászott és erőteljesen belém hatolt. Nyögdécselve teljes extázisban tűrtem minden mozdulatát. Percek múlva már el is értük a csúcsot, majd újra és újra. Órákig szeretkeztünk, ha emberek lettünk volna már biztos kampec-dorolesz lenne.
-Köszönöm! – nyomtam egy csókot Damon szájára majd egy pólóját magamra kapva, a cipőmet kezembe véve átszaladtam a szobámba. Áhh, ez jó volt – vigyorogtam. - Letusoltam, megmostam a hajam, utána pedig szépen kivasaltam. Elővettem a szekrényemből egy rózsaszín-fehér kockás ruhát. A mellem tartotta meg és a combom közepéig ért. Mosolyogva forogtam a tükör előtt, hiába tetszett, amit láttam. Leheletnyi sminket tettem az arcomra, majd egy magas sarkúba bújtattam lábaimat. Mosolyogva vizsgáltam magam még pár percig, majd elindultam Edward szobája felé. Lassan tipegtem végig a folyosón majd benyitottam az ajtón és váratlan dolog tárult a szemeim elé. Edward nem volt egyedül, Bella ült az ölében. Bella? Edward ölében? Na, ne. Komolyan nem hiszem el, mi a kurva anyját akar ez itt? Megütközve bámultam Bellát, aki szintén így tett velem. Majd tekintetem Edward kezére siklott, amely lassan simogatta régi barátnőm hátát. Felrémlett bennem a kérdés, miért Bellát szereti? Miért neki van családja? Miért nem nekem?
-Sejthettem volna – nevettek keserűen. – Gratulálok, neked sikerült először – néztem Edward kócos hajára.
-Takaradj el innen! – sipított fel Bella, komolyan ez megörült?
-Azt hiszed, hogy nyertél? – nevettem keserűen.
-Kendra, ne csináld ezt. Kérlek – nézett rám esdeklően. Megesett volna rajta a szívem, ha megesett volna, de valahogy nem.
Utáltam Bella Volturit. Utálom, mert neki mindig többje volt, mint nekem. És tudtam, hogy bármeddig elmegyek, hogy ezt ne ő nyerhesse meg.
-Az nevet, aki utoljára nevet – suttogtam mérgesen majd kiléptem a szobából.
-Bella! - jött velem szembe Jane. – Aro hívat… - még mondott valamit, de már nem halottam. Már Voltera utcáin járkáltam és kerestem azt a szerencsétlent, akin ma lefogom vezetni a feszültségem.

Megjegyzés: nagyon sajnáljuk, hogy csak most van fejezet, de annyi dolgunk van. :/ Nem nagyon siettünk, de azért pár komi jól esne:) Köszönjük.:)

7. fejezet

7. fejezet—A baj csőstül jön!

Elle izgatott hangja egy kicsit felriasztott. De még mindig nem tudtam elszakadni Edward szemtelen bámulásától. Izgatott, hogy ilyen fagyos és rideg velem szemben. Bella! Miket beszélsz! - róttam meg magam. Fontosabb dolgom is van most a testiségnél. És ezt most tényleg komolyan is gondoltam. Vissza kell szereznem szerelmem bizalmát, vagy így, vagy úgy de minden képen. Nem tudok nélküle létezni. Már nem. Eddig tudtam volna. Közel háromezer évig tudtam volna a másik felemtől létezni. Ma már nem tudok. Gyengeség, nem gyengeség. Ez van. Egyszer mindenkinek benő a feje lágya. Nekem most jött el az a pillanat.

- Bella gyere már! - sikongatott Elle mint egy őrült. Mi a fene van már? Kínkeservesen elszakadtam görög istenemtől és egy utolsó pillantás után kisiettem az ajtón. Az előtérben barátnőm állt mellette egy barna hajú vámpír nővel. Ne! Ne! Ne! Ez nem lehet igaz! Ez a ribanc meg mi a fenét keres itt? Az én területemen! Ilyen nincs! Már csak ez hiányzott!

- Drága Bella! - köszönt mézes mázos hangján. Ez nálam nem jön be szívi!

- Kendra. - biccentettem neki csupán illemből. Illem? Mit papolok én itt az illemről a fenébe is? Bella Volturi soha nem volt illedelmes és nem most fogja elkezdeni. – Reméltem, hogy nem látlak többé. - vigyorogtam rá gonoszan és lesajnálóan.

- Ne hidd, hogy miattad vagyok itt. - csattant fel ő is. Na, ennyi volt a bájologásból. – Caius jó barátom volt és segíteni szeretnék. - mondta kimérten.

- Felőlem! - köptem neki a szavakat. Nehogy azt higgye, hogy ha már idejött menőzni az ő világra szóló szépségével már ki fogom nyalni a seggét! Kétszáz éve elég rendesen keresztbe tett nekem, de most nem fogok ugyan abba a hibába esni.

- Elle beszélhetnénk? - néztem jelentőség teljesen barátnőmre, mire bólintott. Attól tartok nem igazán tudta, hogy miért kis akarok vele társalogni. Az ő szobájába mentünk. Ami megjegyzem ennél rózsaszínűbb már nem is lehetne. Fúj…

- Mondjad! - mosolygott és leült pink színű forgó székébe. És mint az a használata is mutatja pörgetni kezdte magát. Uh…

- Te voltál az igaz? - mutattam rá vádlón. Nem értem minek kellett már így is nyomorultabbá tenni az életemet. Nem elég nekem az, ami most van?

- Nem értem mire gondolsz! - felelte óvatosan. Egy frászt nem érti! Ne színészkedjen itt nekem, hanem mondja a szemembe.

- Tudod te azt nagyon jól! - vetettem ellent. De mintha csak a falnak beszélnék forgott tovább.

- Hagyd ezt abba! - rivalltam rá. És megragadtam azt az undorítóan rózsaszín valamit, ami azonnal engedelmeskedett kezem akaratának.

- Nézd Bella! – kezdte - Hasznos lehet a képessége a harc folyamán. Hiszen tudod… - igen tudom. És bárcsak ne tudnám. Valahogy nem jött szó a nyelemre. Valamilyen szinten igaza volt, de jelen idegi állapotomban nem tudtam tisztán gondolkodni. Nem tudtam tovább ebbe a szobába maradni. Nem a színétől. Nem Elletől. Saját magamtól. Megfulladtam az agyamban tomboló érzésektől. Semmi köszönés nélkül kilibbentem az ajtón. Még hallottam, ahogy barátnőm elmormol egy „Sajnálom!”-ot aztán már futottam is szobám felé. Egyedül akartam lenni. Gondolkoznom kellett és tisztán. Szerettem a szobámat. Megnyugtató volt itt lenni és valahogy nyugodt voltam, kiegyensúlyozott. Kiléptem az erkélyemre és felültem a korlátra. Szememmel végig pásztáztam Toszkána tájait, de abban semmi érdekes nem volt. Kivéve, ha nem egy fa törzsébe képzeltem bele Edward lehengerlően bronzbarna hajszínét. Vagy a nap sugaraiba - amelyek most halványan világították be a tájat - mosolyát. Mindenben őt láttam. De sehol nem volt igazán. Akaratlanul gondolkoztam el az előbb történeteken. Elle sajnálja a dolgot. Én még hogy sajnálom. Hiszen most vagy végleg elvesztettem az egyetlent, aki fel tudta olvasztani fagyos szívemet vagy örökre megutál és akkor nekem annyi. Mocskostul utáltam magamat azért, hogy ennyire kiéhezett vagyok. De mit vár az ember egy több ezer éves szingli vámpír lánytól, akinek az egyetlen udvarlóját, aki életében volt-persze Edward előtt- elvette egy mogyoró barna cafka. Véletlenszerűen tódultak elmémbe a képek.

- „… és én annyira imádom, és úgy érzem, hogy ő a mindenem. - áradoztam. - Éreztél már ilyet Kendra? - kérdeztem legjobb barátnőmet. Mire ő csak bosszúsan megrázta a fejét. Kicsit megsajnáltam őt, de a boldogság nem hagyott sokáig szomorkodni.

- Majd neked is eljön az ideje. - bíztattam. Hiszen nekem is több ezer évet kellett várnom rá. Nem válaszolt csak az orra alatt motyogott valamit, mintha egy „hamarabb min hinnéd”-et halottam volna, de nem mertem megesküdni. Aztán itt külön váltak útjaink. Készülődnöm kellett az estére. Egyetlenem utasításba adta, hogy legyek csinos, mert valami meglepetéssel készül nekem. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem egy csodaszép sötétlila mélyen dekoltált ruhába és szaladtam is hozzá. De mikor kinyitottam az ajtót fagyott szívem összetört.

Kendra és Damon ott hentergett az ágyban és én nem tudtam elszakítani a szememet róluk. Oda ahol eddig én voltam most Kendra került. Nem vettek még észre. Én pedig megalázva trappoltam ki a szobából jó hangosan becsapva az ajtót, erre már ők is észhez tértek.”

„Ken állt velem szemben éppen menni készült mivel apám kiadta az útját mikor tudomást szerzett a dologról.

- Egy ribanc vagy, semmi több! - mondtam gyűlölettel és legszívesebben felképeltem volna. Ennyi volt. Azzal a lendülettel, ahogy ezt megmondtam neki, azzal el is mentem onnan. Nem akarom többé látni azt a hazug pofáját.”

Az emlék a vesémig hatolt, de nem fájt annyira, mint vártam volna. Sőt most boldogan emlékeztem erre vissza. Később kiderült, hogy Kendrának volt egy eltitkolt képessége. El tudta csábítani a férfiakat. Miután ez kiderül nem haragudtam Damonra de nem maradtunk együtt. Rájöttem, hogy csak testi vonzalom az, amit iránta éreztem és érzek még a mai napig is, de semmi több. Bezzeg Edwarddal. Hetekig tudnék csak bámulni a szemébe és nem csinálni semmit. Tényleg semmit. Na és miért dühít engem annyira hogy ez a senkiházi ex legjobb barátnőm visszatért? Nem szeretném, ha megismétlődne ugyan ez még egyszer. Borzalmas lenne. Nagyot sóhajtva ugrottam vissza a szobámba majd találomra levettem egy könyvet a polcról. De nem jutottam tovább a második mondatnál már be is csaptam a könyvet. Mindenhol ő volt. Minden szóban minden írásjelben. Nem tudtam elvonatkoztatni lényétől se az abból adódó szexuális vágyamtól sem. Így volt ez a következő napokban is. Mintha egy pornó filmet néznék folyamatosan úgy pörögtek szemem előtt képzeletem szüleményei. Edward ruhában. Edward ruha nélkül. Edward állva. Edward ülve. Edward izma. Edward szeme. Edward haja. Edward férfiassága. Kis Edward állva. Minden, mindig, mindenhol. Kezdett frusztrálni ez a dolog. Főleg mikor összetalálkozott tekintetünk néha-néha. Tudtam, hogy Jasper ellenőriz. Azt is tudtam, hogy nem szabad feladnom, küzdenem kell. Szerencsére Kendarát még Ed közelébe sem láttam. De mikor két nappal később apám megkért, hogy közöljek valamit Kendrával. Félelmem beigazolódott.

/Edward szemszög/

Nem lehetek ekkora barom. Nem hiszem el, komolyan Edward Antony Masen Cullen, te egy idióta vagy. Nem bírod ki Bella nélkül, hiszen olyan gyönyörű, okos, tökéletes. Minden egyes porcikájáért oda vagyok.

-Szia – jött felém Kendra. Pár napja érkezett meg Volterába és már jó pár férfitársam gondolataiban megfordult. Komolyan olyan híre van, mint Bellának anno. Pedig fele annyira sem tökéletes. – Kendra vagyok – hangja undorító vággyal volt tele.

Nem néztem fel szemeibe, tudom bunkóság volt, de nagyon nem vágódott be nekem ez a kis kurva…

Pont megcsapta orromat szerelmem illata. Csodás frézia aromája sötét leplet terített elmémre és rögtön rá kaptam tekintetemet.

Egy feszülős farmert húzott csodás lábaira, melyet a magas sarkúja sokkal sexisebbé tett. Persze felül sem volt piskóta szerelmem, egy kivágott barna trikó és egy mellény volt rajta. Haja egyenesen omlott vállaira és keretezte gyönyörű arcát. Ajkaira siklott tekintetem, amelyek csókra hívtak volna. Vagyis nem Edward semmi ilyesmi – fogtam meg a fejem-.

-Hé, szépfiú?! Figyelsz te rám? – lépett elém Kendra, rögtön elfedve a kilátást életem értelméről. A rohadt életbe is, mit akar?!

-Szia Kendra – mondtam merő gúnnyal és felnéztem arcába.

Mintha megszűnt volna körülöttem minden. Egyet éreztem csak, hogy kívánom Kendrát. Már nem tudtam szerelmemre koncentrálni, testvéreimre, szüleimre vagy a környezetemre. Csak ő volt és a vágy. Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy Bellát szeretem, de nem tartott sokáig. Következő pillanatban már az ölemben ült a barna vámpírlány és vadul csókolgatta ajkaimat.

Pár perc múlva már a szobámban feküdtünk és Kendra egy szál fehérneműben ült ágyékomon. Egyik kezem bebarangolta testét a másik rövidnadrágjában simogatta őt.

-Csak lassan – hajolt le és mellkasomat kezdte kényeztetni. Kezem nem lassított odalenn, bár Kendra sem ellenkezett tovább.

Lehunytam szemeimet és csak éreztem őt. Kezei már megszabadítottak nadrágomtól, majd lassan kezelésbe vette pulzáló férfiasságom.

Bellát láttam lelki szemeim előtt, szerelmemet képzeltem el Kendra helyére. Az Ő teste egyre jobban feltüzelt, és érzetem, valahol, nagyon mélyen, hogy nem teszek jót, de nem tudtam volna leállni. Kellett nekem ez a lány, kellett a teste. Semmi más, de az nagyon.

Hírtelen pattantak ki szemeim mikor nyalni kezdte, de nem Bella volt.

-Edward! – ült ágyékomra Kendra lassan megfogta kőkemény férfiasságom és magába vezette volna, ha nem robban ki az ajtó.

-Mi a francot művelsz te ringyó?! – ragadta meg Kendra kezét és nekivágta az egyik falnak, ami kissé megrepedt.

-Rose! – üvöltöttem nővéremre. Sosem beszéltem még vele ilyen hangnemben, de most komolyan mit képzel magáról?

-Takard már el valamivel – dobott rám egy párnát az említett.

Közben Kendra a cuccaival együtt kiszaladt a szobából.

-Rose mit művelsz? – kérdeztem meg ismét mérgesen, bár már kicsit visszavéve. Az elfojtott vágy löktetett nem létező ereimben.

-Ugyanolyan akarsz lenni, mint Belluska? Mi lesz most Edward végig kúrod a fél Volturit? – üvöltött nővérem a képembe.

-Mi a franc történi itt? Mi a baj babám? – lépett szerelme mellé Emmett. – Uh, öcsi. Jegelni kéne a helyzetet – kacsintott rám.

-Ne biztasd még – vágta hátba.

Lassan kezdett tisztulni a kép. Nem értettem magamat, nem értetettem a vágyat. Nem értettem, miért vesztettem el az irányítást a testem felett. Csak úgy jött Kendrával együtt.

-Rossz hatással volt rád Bella! – lépett az ablak mellé.

Lassan tisztulni kezdett a kép. Bella arca jelent meg előttem, amely most szomorú és csalódott lenne.

Emmett gondolatai értetlenséget sugározta Rosalie mondatára. Nem értette miért ne tehetném ezt. Én tudtam a választ, bár Roset véleménye engem is meglepett. A válasz egy szó, de annál bonyolultabb érzés. A szerelem.

/Bella szemszög/

Nem hittem szemeimnek. Ennyire képmutató hogy a fenébe lehet valaki? Ez rohadtul nem vall Edwardra, nem ilyennek ismertem meg. A bizalmam egy hangyaköröm hossznyit megingott. Nem tudtam reálisan gondolkozni. Vagy a vágyaimra hallgatok ezután vagy betartom az ígéretem. Nehéz kérdés. Az élet csak nehéz és bonyolult kérdésekből áll. Mit vegyen fel egy nő az első randira, bízzon e a körülötte lévő emberekbe, vagy nem. Meg éri-e a sok küzdelem a boldogságért? Talán ezek azok a kérdések, amiket soha a büdös életbe nem fogok megválaszolni. A csalósás egy aljas érzés és én most hatalmasat csalódtam szerelmemben. Szerelmem? Mondhatom még rá? Mondhatom még rá ezt a gyönyörű és őszinte szót? Hangsúly az őszintén van. Elmélkedésemből az rázott fel hogy Edward és Kendra már ne volt előttem. Erre a tényre legszívesebben kitéptem volna annak a ribancnak az összes haját. De tudja mit? Ha Edwardot nem érdekli a dolog, akkor engemet sem fog. Ennyi, nagy magasról teszek az egészre. Hogy a fenébe képzelhettem, hogy működni fog a dolog. Ugyan már, nem illünk össze ennyi. Felszeget fejjel fordítottam hátat a helynek és indultam meg valamerre. Igazából nem az én szégyenem ez a dolog. Nem én állok össze egy repedt sarkú… Áh még a gondolataimat sem érdemes erre az egészre fecsérelni. Csak mentem lábaim után, amik az ismeretlenbe kalauzoltak, oly annyira, hogy arra lettem figyelmes, hogy Demetri szobája előtt állok és kezem már nyitotta is az ajtót józan eszem helyett. Nem tudtam tulajdon képen mit is akarok, de nem is akartam tudni. Szemet szemért, fogat fogért elv egy iciri picit átértékelődött bennem és szexet szexért lett belőlem. Demetri meglepődöttsége hamar elszállt mikor letéptem róla ruháját. Túl sok volt nekem ez a pár nap. De a legviccesebb az, hogy Edwardért ez e évet is kibírta volna nemi érintkezés nélkül. De most már mindegy. Nem volt szükségem semmi féle előjátékra és simogatásra. Nem a gyengédségre és az élvezetre mentem hanem a színtiszta bosszúra – ha lehet így fogalmazni. De még mielőtt Dem belém hatolt volna kitisztult a fejem. Mi a jó büdös francot csinálok? Megígértem, hogy a csata végéig nincs szex, akkor most mégis mit keresek én egy szívemnek idegen pasi ágyába? Az ígéret szép szó ha betartják úgy jó! Vámpír sebességgel pattantam ki a legnagyobb hibám helyszínéről. Demetrinek megszólani sem volt ideje. Most vagy hülyének néz vagy csak szimplán bolondnak. De érdekelt engem valaha is ki mit gondolt rólam? Ha ez így lenne nem éltem volna ilyen életet, amilyet éltem és a hangsúly a múlt időn van. Bella Volturi megváltozott. Megváltozott egy olyan személy miatt, aki miatt lehet, hogy mégsem kellet volna. Szégyen érzet nélkül ballagtam végig a folyosókon. Azonnal fürdőszobámba siettem muszáj volt lemosnom magamról előző majdnem tettem láthatatlan nyomait. Nem szórakoztam a meleg vízzel. Nem volt hozzá idegzetem. A jeges cseppek végig gördültek testemen és bejárták nőiességem minden zugát. Egy pillanatra Edwardot képzeltem ezeknek a cseppeknek a helyébe, ahogy ajkai izgatóan kalandoznak rajtam és mintha tornádóként ért volna a felismerés hogy mekkora egy barom voltam vámpír nő létemre. A döntéseink kifürkézhetetlenek és most már egy kicsit sem bántam hogy nem csináltam magamból megint ribancot és nem adtam oda magam Demetrinek. A jelen helyzetben egy óriási baklövés lett volna. A dühforró lávafolyamként folyt végig kiszáradt ereimben és égette csontjaimat. Öklöm bele csapott a zuhanyzó üvegébe, ami ezer apró darabra tört. Kiszáguldottam a fürdőből úgy ahogy voltam meztelenül az ajtót olyan erővel csaptam be, hogy kiszakadta a helyéről. Muszáj beszélnem kedvesemmel. Egy törülközőt magamra csavarva léptem ki a szobámból és indultam el szívem másik darabja után. Edward nem volt hibás. Edward semmiről se tehet. Ahogyan én sem. Az egyetlen, akit itt okolni lehet az Kendra. A földkerekség legundorítóbb nőszemélye, aki még undorítóbb erejével elcsábította az ÉN életemet.

Az első felét Evcu írta, a másodikat pedig együtt:) Komikat! ;)

6. fejezet—Hoppá!

6. fejezet—Hoppá!

Part1.

Hogy a jó büdös életbe! Ennek is most kell ide jönnie? Nem értem, hogy miért nem lehet szerelmemmel egy nyugodt percünk sem. Szerelmem. Milyen melegséggel tölt el ez a szó. Eddig még csak gondolni se gondoltam így senkire és most itt van egy teljesen különböző ember - bocsánat, vámpír - akire tiszta szívből és semmi kertelés nélkül rámondhatom. Annyira, de annyira élveztem volna még Edward társaságát, de Damon hangja egyre közelebbről jött.
- Bella hol a fenébe vagy? – kiabálta egyre mérgesebben. hogy jön ő ahhoz, hogy mérgesen szóljon hozzám. Nem vagyok a szajhája.
- Menj el! - nyomtam csókot Ed ajkaira és lefejtettem kezeit fenekemről.
- Nem! - makacskodott. Ajj…
- Két perc és lerendezem. - ígértem majd egy hangos sóhaj kíséretébe eltűnt az egyik sötét utcába. Mire visszafordultam már Damon vigyorgó képe tárult szemem elé.
- Mit akarsz? - kérdeztem cseppet sem kedvesen.
- Ne legyél már ilyen Bella. Péntek van és a péntekeket mindig együtt töltjük. Nem emlékszel? - tette mancsait csípőmre, vészesen közel oda ahol előbb Edward fogott. Miért érzem most ezt az érzést taszítónak? Undorító volt, jelen pillanatban nem tudtam más végtagjait rajtam vagy bennem elképzelni Edwardén kívül. Nem is lepett meg reakcióm. Egy határozott lökéssel eltávolítottam Dam kezeit. Igen, engem nem lepett meg, de láthatólag őt igen.
- Mi a baj édes? - máskor talán megenyhültem volna az „édes” jelzőn. Máskor talán nem undorodom, más érintésétől. Máskor pedig nem utasítok vissza egy ilyen jó szex ajánlatot. Ismétlem. Máskor. De most, most volt. Most pedig vissza kellett utasítanom különben nem létező hányásomat hánytam volna ki.
- Hagyj Damon kérlek. - próbáltam nem bántón elutasítani. De egy nő visszautasításánál csak egy dolog rosszabb egy férfi visszautasítása.
- Mi a bajod Bella? Már nem izgulsz fel a jó öreg Dam bácsira? - röhögött saját viccén. Ez most tényleg nem fogja fel, hogy semmi kedvem vele szexelni? Miért ennyire nehéz néhány férfi felfogása? Hol volt mikor az észt osztották? Várjunk csak meg van. Éppen kezeivel szorgoskodott lent a gatyájába.
- Képzeld el hogy nem. - mondtam határozottan. Értse, már meg mi van.
- Nem fogadok el nemleges választ. - rántott magához. Na, most azonnal vegye le rólam a kezeit vagy nem lesz jó vége.
- Engedj el. - próbáltam eltolni magamtól, de sehogy se sikerült. Na, most hol van az a fene nagy vámpír erőm? Nem lehetek ennyire szerencsétlen. Az a szemét csókokkal hintette be a nyakamat és még élvezem is. Élvezem? Mi az isten ütött beléd Bella? A rohadt életbe miért vagyok ennyire kiéhezett? Nem szabadna, hogy más férfi is élvezetet váltson ki belőlem. Ennyire félresikerült is csak én lehetek? Viszont ekkor olyan dolog történt, ami csak is velem történhet meg.
- Bella. - suttogta egy döbbent és talán megtört hang mögülem. Istenem ne! Miért pont most kellett jönnie Edwardnak? De kit akarok becsapni nem is az ő hibája csak is az enyém. Na, ebből mássz ki Isabella Volturi!
- Edward én megmagyarázom! - kezdtem gyorsan nehogy félreértsen valamit. Ugyan akkor ezt nem lehet félre érteni. Ennek csak egy változata van. Nagyon féltem mit is fog Edward mondani.
- Semmit nem kell megmagyaráznod. - mondta elképesztően higgadtan. Ez a viselkedés dühített. De mielőtt valami is kicsusszant volna számon rájöttem, hogy semmi okom nincsen dühösnek lenni. Az egyedüli, aki itt az lehet az Edward.
- De… - magyarázkodtam volna. Viszont én is tudtam, hogy ezt már nem lehet kidumálni.
- Semmi, de Bella. Azt hittem, hogy te nem ilyen vagy. - emelte fel a hangját.
- Pedig nagyon is ilyen. Ugye kisszívem? - hogy tépnék szét és égetnék el.
- Fogd be Dam. - kiabáltam rá. De ez a mocsok csak még nevetett magán.
- Nyugodtan folytathatod. - mormolta halál nyugodtan Ed. - Kár volt megbíznom benned. - közölte szárazon a tényeket. Mi a francért fáj ez nekem ennyire? Miért érzem azt, hogy menten szétszakad a mellkasom. Fagyott kegyetlen szívem millió darabkára tört.
- Nem történt semmi. - kapaszkodtam utolsó fűszálamba, de kezdem belátni, hogy ez a hajó már elment.
- Ha nem történt semmi, akkor miért van egy tök idegen férfi keze a fenekeden? - tette fel a kegyetlen kérdést majd elment és magával vitte szerelmemet is. Elkeseredettségembe tennem kellet valamit. Talán ez vezetett ahhoz is, hogy lendületből pofon vágtam Damon-t.
- Mi a jó istent csinálsz? - üvöltötte, de célomat elértem vele. Elengedett. Ha ezt előbb megteszem, akkor nem történt volna ez meg? De felesleges a múlton rágódni. Ami megtörtént az megtörtént.
- Már nem az a Bella vagyok, aki minden adandó alkalmat megragad egy jó kis menetért. - vetettem oda neki. Valóban megváltoztam. Felnőttem. Hiába volt erre háromezer évem be kell látnom gyerekes volt a viselkedésem.
- Csak nem meglágyította a kicsi szíved Educi? - nyávogta hülye hangon. Na, most fogja be a száját.
- Mit akarsz csinálni Damon? - kérdeztem rá. Túl furcsa volt nekem ez a viselkedés.
- Mi lenne ha Aro megtudná a dolgaidat… - nézett rám gonoszan. Rossz helyeken kutakodsz hapsikám!
- Ha meg akarsz halni csak, tessék. - dobtam vissza neki a labdát. Ennyire hülye azért ő sem lehet. Azt hiszem, itt sokkalt be, vagy csak nem bírja, ha nem kapja, meg amit akar. Inkább a másodikra tippelnék.
- Jobb lesz, ha elgondolkozol azon, hogy mi a fontosabb neked! - vetette oda majd el is viharzott. Ch… nyámnyila alak. Viszont a válasza elég baromság volt. Mi a fontos nekem? Naná hogy Edward. Ezt ő se gondolhatja komolyan. Inkább derüljön ki a tikom-apám előtt, mint egy Edward nélkül töltött nap. Így hát megfogadtam, hogy mindenképpen visszaszerzem szerelmem bizalmát. De valami nagyon kaparta már a torkom. Elviselhetetlen késztetést éreztem arra, hogy igyak. Pedig csak egy hete volt utoljára hogy vacsi érkezett a kastélyba. Muszáj volt vadásznom itt a városba. Nem érdekelt apám szabálya, hogy Volterra szent hely. Ne mondja, hogy egy drogos hülye hiányozni fog valakinek is. Aztán meg tuti hogy ő is vadászott már itt. Az utcák ránézésre kihaltak voltak, de tudtam, hogy az egyik sarokban ott vár rám áldozatom. Mélyet szippantottam a levegőbe és a város egyik utcájába meg is találtam, amit kerestem. A vadászat jó. A vadászat megnyugtat. A vadászat erőt ad a folytatáshoz. De ha nem vadászol, gyengévé válsz. Minden a nyakadba zuhan, és nem bírod a tempót. Áldozatom egy húszas éveiben járó férfi volt. Fekete haja csapzottan tapadt homlokára. Részeg. Még nem vett észre. A sötéttől és a szervezetében lévő alkoholtól nem láthatott. Már csak pár méter választott el minket mikor is rám pillantott. A rémület és az adrenalin csak még jobban feltornázta vércukorszintjét. Íncsiklandozó lesz belé vájni fogaimat.
- Ki vagy te? - kérdezte akadozó és nagyon rémült hangon. Ó, hogy egyem a szívét. Hm… Most is azt csinálom nem? Ha már az én szívem darabokban van, másnak se legyen egészbe.
- A legszörnyűbb rémálmod. - búgtam csábító hangomon. Nem vártam meg reakcióját. Kellett nekem. Erősen hozzá vágtam a falhoz. Tarkóján már folyt a vér. Ami megjegyzem csak pocsékolásba megy. Nyakához hajoltam majd egy éles harapással belé vájtam méregfogaimat és szívni kezdtem az éltető folyadékot. A férfi sikoltozásától volt hangos a környék. De nem féltem, hogy valaki is meghallja. Erre felé még a madár se járt. Egy idő után az ember kapálózása enyhült majd teljesen megszűnt. Az én torkomon viszont még mindig folyt a vér. Embert ölni, ha vámpír vagy nem bűn. Ez a táplálék lánc lényege. Vagy téged esznek vagy te eszel. Az ember is eszik élő lényeket nem? És azoknak is van érzéseik. Mi lenne ha vega lennék? Semmi. Az oroszlánnak is van kölyke, akit etetnie kell nem? Az nem bűn, ha állatot ölünk? Az emberek miért hiszik magukat értékesebbnek más élőlénynél? Mikor kiittam az utolsó csepp vért is a férfiból, elővettem egy öngyújtót majd rádobtam a holtestre. A lángokba bámulva teljesen kiürült a fejem. Csak néztem a vörös, sárga fények villogását és meredtem előre. Mikor már csak hamu maradt a tetemből leporoltam ruhámat és örülve, hogy körülbelül egy órán át nem gondoltam Edwardra visszaindultam a kastélyba, hogy visszaszerezzem szívemet.

Part 2.
Először gyorsan futottam szerelmem felé, majd egyre közelebb érve egyre lassabban haladtam. Mit kéne mondanom? Mit kéne tennem?
Bellás módszer, beugrok az ablakon és rá vetem magam, vagy felveszem azt a szép csipkés csodámat, amit pár hete vettem… Biztos nem tudna nekem ellen állni, de ezt akarom? Egy jó kis sexet? Nem úgy volt, hogy Edward más? De, igen. Ő más, nála nem is ez a jó megoldás. Bár, férfi Ő is. Lépkedtem már a folyosón, magas sarkúm hangos kopogással jelezte, hogy egyre közelebb kerülök célom felé. De mit tegyek?
- Szia – lépett elém Alice.
-Szia – szóltam idegesen. Pedig ő nem tehetett semmiről, sőt senki sem tehetett erről az egészről, csak én. Én egyedül, egy nagy kurva voltam. Meg kell változnom, hogy valaki átöleljen, hogy valaki szeressen, hogy valaki megkérdezze, jól vagyok-e, hogy valaki törödjön velem. A nehéz napokon segítene, a szép napokat együtt élvezhetnénk. Kell, Edward, aki a szexből szeretkezést csinál, az egyedül létből társaságot, az örök kárhozatból, örök boldogságot, aki a semmiből mindent megteremteni a jelenlétével, az ölelésével, a bókjaival, magával.
-Elmentek vadászni – mosolygott rám Alice. – Fél órád van – nézett rám jelentőségteljesen.
-Mit látsz? – kérdeztem félve.
-Egyszer megfog bocsátani, de nem látom mikor – húzta el a száját.
Egyszer megbocsát, ez fantasztikus. A boldogság hirtelen elöntötte egész testemet. De nem tudni mikor… Lehet, hogy csak kétszáz év múlva. Várok rá örökké, de addig felvágom az ereimet… És mi lesz ha felvágod az ereidet Bella? Szerinte érdekelne valakit?
-Legalább öltözz át – nézett rám undorodva Rose.
-Oké – húztam magamra ismét az álarcot, remélem sikeresen. Magabiztos léptekkel haladtam a szobám felé. Gyorsan leszaggattam magamról a ruhákat, majd beléptem a forró zuhany alá. Testemen gyorsan haladt végig a forró víz, nem fáztam volna jéghideg vízben sem, de ez kellemesen égetett. Észhez térített. Beszélnem kell vele… Ha kell térden állva könyörgök neki egész Volturi előtt, csak bocsásson meg. Felkaptam egy sárga pólót, egy világos farmer és egy fehér torna csukát. Kifésültem a hajam és egy coffba kötöttem a tarkómon. Sosem szoktam így felöltözni, csak ha magam vagyok…
Kifejezetten tetszett a kép, nem voltam olyan csábíró, most úgy néztem ki, mint egy átlag tízen hétéves lány. Talán ez jön be Edwardnak? Vagy csábítanom kéne?
Meghallottam Emmett nevetését és Edward morgását a folyosón.
Végem. Itt a vég.
Gyorsan az ajtóhoz léptem és majdnem kitéptem azt. Emmett rögtön felém kapta a tekintetét, és meglepődve vizsgált, de most kit érdekel Maci Laci?
-Edward, kérlek beszéljük meg – motyogtam kérlelően.
-Nincs mit megbeszélnünk - mondta tök nyugodtan és rám se nézett.
-Edward! – szólt rá Emmett.
-Mi van? – kérdezte Edward miközben belépett a szobájába.
Lassan csukódni kezdett az ajtó mikor kapcsoltam.
-Edward! Kérlek! – léptem mellé megállítva az ajtót.
Még mindig nem nézett rám. Csak bámult mögém. Mi a fasz van ilyenkor?
-Én sajnálom Edward. Nem akartam semmit Damontól. Én téged szeretlek – löktem be az ajtón.
-Mit vársz tőlem Bella? – kérdezte az ablak elé sétálva. Végre valami reakció, mindegy, hogy tomból vagy akármi, csak mondjon valamit. Utálom, ha egy vámpír némaságba, ilyenfajta ellenállásba burkolóznak. Ilyenkor nem lehet semmit tenni… Vagyis én nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni? Nem mintha érdekelni más némasága. Sőt jobb is a szájzár, de Ő más…
-Hallgass meg, semmit többet – suttogtam összetörten.
-Mond – mondta hidegen.
-Nagyon sajnálom Edward. Hülye picsa voltam, nem ilyen kurvát érdemelsz, mint én… - motyogtam fel alá járkálva a kezeimet tördelve.
Pár perc néma csend volt.
-Még valami? – kérdezte unottan.
-Csalódtál bennem – állapítottam meg.
-Igen – fordult végre hátra felé, de még mindig nem nézett felém.
-És mit kéne tennem? Mit kéne tennem, hogy megbocsáss nekem? – léptem mellé és kíváncsian arcát bámultam.
-Ez egy olyan dolog, amit nem tudok elfelejteni – suttogta elrévedve, mintha nem is itt.
-Ha egy selyemszalag elszakad és összekötöd, a csomó megmarad – értettem vele egyet. – De nem vehetek egy új szalagot? Egy tiszta papírt? Egy új esélyt?
-Hány botlás lesz még Bella? – ejtette ki szenvedve a nevem. – Hány férfi keze fog még a fenekeden pihenni.
-Egyé. A tiéd! – néztem rá.
-Ezt te sem hiszed el ugye? – kérdezte felháborodva.
-Miért? – kérdeztem értetlenül.
-Bella örökké velem lennél? Higgyem el, mikor két napon belül másik vámpírral kavarsz? – nézett szemeimbe.
Igaza van. Az igazság fáj. Főleg életem szerelmed szájából, mikor azt mondja egy ribanc vagy.
-Adj neki próbatételt – lépett be Rose.
-Egy bizonyos ideig nem lesztek együtt és másik férfival sem lehet. Kipróbálod mennyire bírja – vigyorgott Alice, bátyára. Úgy éreztem Alice és Rose azt szeretnék, hogy elbukjam.
-Egy botlás miatt ne engedj el egy ilyen lányt – lépett be Emmett is a körbe. Legalább ő bír.
-Edward, tudod mit kell tenned – szólal meg Jasper is.
Könyörgően néztem szerelmemre.
-Rendben. A harc végéig – nézett jelentőségteljesen a szemembe.
-Rendben - bólogattam mosolyogva. Be kell szereznem egy vibrátort, az egy vámpírnak is beválik? Reménykedjünk.
-Úgyse bírja ki – nevetett Rose. – Kutyából nem lesz szalonna, kurvából nem lesz Edwardnak való.
-Honnan tudod, hogy nem ő való neki? – kérdezte Maci Laci rám kacsintva.
-Ha megtudom Emmett Cullen én letépem a legféltettebb kincsedet és feldugom a seggedbe – morogta Rose.
-De az a te legféltettebb kincsed is – nevetett Emmett.
-Faszjankó – motyogta Edward.
Pár perc múlva mindenki elhagyta a szobát, csak mi ketten maradtunk bent, két méter távolsággal egymástól.
-Megérkeztek a legújabb vendégeink – sikkantott fel egyszer csak Elle.

Sziasztok emberek!
A fejezetről: Sajnálom, hogy csak most kaptok fejezetet, de én voltam a hibás... Sajnálom, de annyi dolgom volt..:/ Evi már ügyesen megírta a hét elején, én meg eddig húzom.:( Bocsánat.
Rólunk:E héten volt a szülinapom szóval nézzétek el nekem, köszönöm.:P
Evi az elmúlt pár napban, rakott fel 2 novellát az oldalára, mindkettőt érdemes elolvasni, a 2. nekem szól.:) Köszönöm, egyszer meghálálom.:)